Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

12 nevezett vízfolyásokban az azokba különböző távolságokban betorkoló tulajdonképeni vadpatakok hordalékkúpjai rendesen a „tordaszerű-patakba" is átnyúlnak, s abban valóságos gátakat alkotva, a patak vizét felduzzasztják, illetőleg új meder képzésére kényszerítik. Ez a folyamat legtöbbször virágzó szántók, rétek, vagy községek területének vízmederré alakítását vonja maga után. Még jelentősebb a károsítás a tordaszerü patakok alsó szakaszán, hol a patak sokszor már igen széles völgyben folyik. Az itt betorkoló vadpatakok által hirtelen létesített hordalék-gátak a pataknak már olyan részén duzzasztják fel a vizet, hol a vízáradáskor, medréből kilépve, óriási kiterjedésű, művelés alatt álló területeket önt el és pedig az öntésterületek nagy részének elmocsárosodását vonva maga után.. Vizsgáljuk meg végül, hogy a vadpatakok működése milyen közvetlen káros befolyást gyakorol a vizükkel táplált folyók, folyamok síkvidéki területeire. Talán úgy is feladhatnék a kérdést, hogy a folyókba történt betorkolás után mekkora az a távolság, melyre a vadpatakok károsító hatása még kiterjed? Erre a kérdésre talán nem is találunk határozott választ a szakirodalomban. Könnyű azonban bizonyos következtetéssel a válaszhoz eljutnunk. A vadpatakokban tovaszágnldó víz ugyanis — miként azt Surell is mondja — teljesen ugyanazon a törvények szerint folyik le, mint a folyók, vagy akár a legnagyobb folyamok vize. A meder hosszszelvényének grafikusan ábrázolt képe mindig teljesen ugyanazt a görbét mutatja, akár vadpatakról, akár a legnagyobb folyamról legyen is szó. Mindössze csak a hossz-léptékének a magassági léptékéhez viszonyított aránya változik, de a görbének jellegzetes ívelése mindig ugyanaz marad. A hordalékképzés, illetőleg gyűjtés, annak szállítása s lerakása is éjien úgy sajátossága a nagy folyónak is, miként a vadpataknak. A vadpatakéhoz hasonlóan a folyóknak is van felső vagy hordalékgyüjtő, középső vagy hordalékszállító és alsó vagy hordaléklerakó szakaszuk, csakhogy a nagyobb folyók vizénél ezek az egyes szakaszok nagy távolságokban követik egymást, míg a vadpatakoknál — melyeknek teljes hossza sem nagy — közel egymás után sorakoztatva találjuk meg azokat. A folyók, folyamok felső szakasza a vadpatakok hordalékgyüjtő övezetével analóg. A tulajdonképeni vadpataknak hordalékfelvevő övezete nem egyéb, mint a sok embriótorda egyesülése. A nagyobb folyók felső szakaszukon szintén a beléjük torkoló vízfolyások (vadpatakok, tordaszerü patakok és kisebb hegyi folyók) vizét veszik fel, átvéve az azok által cipelt hordalék jelentős részét is (a kisebb szemcséjű hordalékot), hogy azt aztán középső szakaszukban — miként a vadpatakok — tovább szállítsák. Középső szakaszukon újabb hordalékképzés, vagy a hordaléknak lerakása csak nagyon alárendelt mértékben történik, itt a folyónak is a mi szempontunkból — a vadpatakoknál látottakhoz hasonlóan — a hordalékszállítás a főszerepe. A hordalékot — főként a nagyobb szemcséjű részeket — a folyó is csak nagy víz idején szállítja tova, alacsony vízálláskor a mederfenékre, vagy partokra ideiglenesen lerakja, hogy újabb áradáskor megint tovább vigye. Mintha két folyó folynék a mederben egymás fölött, egy gyorsabb folyású, cseppfolyós anyagot, a vizet hömpölyögtető és egy lasabban előre haladó, időközönként meg-megpihenő folyó, a sűrű, szilárdanyagú hordalék folyó. A nagy folyók harmadik szakasza, végül az alsó szakasz teljesen a vadpatakok hordaléklerakó övezetének felel meg. Csak a lerakott hordalék anyag külső alakjában van különbség. Míg a vadpatak vize még az aránylag elég nagy darabokból álló, durva szemcséjű hordalékot is lerakja, addig a folyam alsó szakaszán a hordaléknak már csak a hosszú szállítás alatti ütődések, súrlódások, elmálások folytán finom porrá, iszappá vált alakjával találkozunk. A folyamat azonban ugyanaz, s a folyamok deltájának a vadpatakok hordalékkúpjához való hasonlatossága még a felületes szemlélő előtt is szembeszökő.