Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

18 Ember, állat ezrével fullad meg és rengeteg termés pusztul el teljesen, úgyszólván percek alatt. Ha azután tovább vizsgáljuk a szélsőségeket, megtaláljuk a nagy szélsőséget az ember és ember között. A modern világban ehhez hasonló már sehol sincsen. A tenger szintje és a Himalája csúcsai között sem sokkal nagyobb talán a különbség. Palotában, fényben, pazar színes selymekbe öltözve, kincset érő ékszerekkel megrakva díszeleg, él és uralkodik a hatalmas maharadzsa. Kint a kőpalota bejáratánál, a kapu előtt, rothadt szalmán éhségtől elkínozva koldusok csoportja fetreng és szögekkel kirakott deszkaágyon némán, panasz nélkül tengeti életét a fakír. A folyók völgyében, a riszföldek lázjárta ingoványai között, kezdetleges sárkunyhóban, marék rizsen, szárított gyümölcsön, zöldségen él, tengődik az elképzelhető legnagyobb egyszerűségben, szinte állandóan ruha nélkül küzd a léttel, dolgozik és — szaporodik százmillió ember. Aztán mindezek mellett a legszédületesebb és leginkább a mesébe illő csoda Indiában mégis csak az, hogy

7 ezt a több százmilliós különös népet, egy évszázadon keresztül uralta, kihasználta, könnyű pórázon játszva vezetgette egy pár ezer erős akaratú, élni, parancsolni, dolgoztatni tudó, felsőbbséges fehérember. * * * India 320 milliós népének csak a napi élelmét megtermelni, már magában véve is nagy teljesítmény. Pedig ez a népség rendesen megtermeli minden szükségletét és terményeiből még bőven jut kivitelre is. Indiában a népesség évenként 430 millió métermázsa rizst, 88 millió métermázsa búzát és 45 millió mázsa árpát és tengerit fogyaszt. Ezek mellett még zöldségre, gyümölcsre és hüvelyesekre is szüksége van. Eledelének elkészítéséhez nagy mennyiségű olajat is elhasznál. Az olajat szolgáltató különféle növényt Indiában 12 millió acre területen termelik. A gyapot, tea, kávé, kaucsuk, jutta és cukornád 30 millió acret foglalnak el. De ezek a termények már nagyrészt kivitelre kerülnek. Mindezek termelésével állandóan 240 millió ember foglalkozik. Ha ezek után számbavesszük, hogy India óriási területének kétharmad részén az esztendőnek több mint fele forró, száraz és esőtlen, világossá válik a műöntözések óriási jelentősége. India már a legrégibb idők folyamán rákényszerült az öntözésre és a vízzel való gazdálkodásra. A közép és a déli részeken az év egv részében a bőséges esővizet fogták fel és gyűjtötték össze nagy medencékben, hog\

T a száraz időszakban öntözésre használhassák. A Himalája lejtőiről a nyári hóolvadáskor rengeteg mennyiségű hólé fut le, ami ott állandó áradásban tartja a folyókat. Az Indus és mellékfolyóinak nyári árvizével már a legrégibb időkben öntözgették földjüket a partmenti népek. A nagy folyók deltájában is rendszeres volt az öntözés. Ily helyeken gátat építettek a folyó medrén keresztül és a magasra felduzzasztott vizet vezették a termőföldekre. Sok helyen a kutak vizét is felhasználták, hogy vele a forró évszak pusztító szárazságának hatását némileg mérsékeljék. India mai modern öntözőműveihez mind a régi időkben megkezdett és sikerrel használt műöntözések adták az alapgondolatot és a követendő példát. A legkiterjedtebb összefüggő öntözések az Indus-folyó mentén és mellék-