Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

11 h) Az egyszerű vadpatakok (torrents simples), (Surell szerint másodrendű vadpatakok) a már fentebb ismertetett tölcsértorok felső övezettel, vagyis a hordalékgyűjtő elágazódásoknak egyetlen közös pontba való összefolyásával. c) Az összetett vadpatakok (terrents composés), (Surell elsőrendű vadpatakjai), melyeket több bordalékképző — egymással esetleg már egyesült — elágazódásnak a hordalékgyűjtő övezet különböző részein, de feltétlenül azon belül történt összefolyása jellemez. A vadpatakoknak emellett a legáltalánosabban elterjedt osztályozása mellett a különböző nemzetek szakírói még sok különböző szempontból osztályozták azokat. Ezek közül az osztályozási rendszerek közül a vadpatakok pusztító hatásai elleni védekezésekkel foglalkozó előtt a legértékesebb Prosper Demontzey francia erdésznek az 1878-ban kiadott „Etude sur les travaux de reboisement et de regazonnement des montagnes" című könyvében leírt osztályozás. О a csoportokat a vadpatakok vize által tovahurcolt hordalékanyagnak származása, eredete szerint csoportosítja, s a következő három csoportot különbözteti meg: 1. Azokat a vadpatakokat, amelyek hordalékukat pusztán csak a maguk vizének hordalékképzése útján hozták létre, s úgyszólván csak azt hurcolják tova. Ezeket Demontzeynek ,,

Torrents á aff'ouülement" elnevezése után, önmagatáplált vadpatakoknak mondhatnók. A vadpatakoknak ez a tipusa a legelterjedtebb, s a legveszélyesebb is, de egyben ezeknek a pusztításai ellen tudunk leghatékonyabban védekezni. Pusztító működésbe lépésük mindig hirtelenül, meglepetésszerűen következik be. 2. Azokat, amelyeket legnagyobb részben a két szemközti, s rendesen meredek hegyoldalról a mederbe leguruló, lezuhanó anyagok, a hó- és kőgörgetegek, esetleg lavinák sziklatömbjei látnak el hordalékanyaggal, görgetegpatakoknak nevezhetjük (torrents à clappes ou à casses). Ezek pusztításai ellen az ember csak nagyon gyengén tud védekezni. 3. Azoknak a vadpatakoknak a pusztításai ellen végül, melyek hordalékukat a jégmezők és hegyek vidékén veszik fel, vagyis a jéghegyek vadpatakjai (torrents glaciaires) ellen ezidőszerint még egyáltalában nem tudunk védekezni. D) Károsításuk, Nehéz volna megállapítani, hogy a vadpatakok okozta károsítások közül melyek sújtják az emberiséget legerősebben. Abban az esetben, ha azt az álláspontot fogadjuk el, hogy a legváratlanabbul bekövetkező károk a legnagyobbak, úgy feltétlenül a tulajdonképeni vadpatakok vízgyűjtő medencéire, az ottani hirtelen áradások folytán bekövetkező pusztításokra (termőtalaj lemosása, „ lávafolyás " [hordalékkal és vízzel kevert iszap] által művelés alatt álló területeknek, utaknak, lakott helyeknek, falvaknak betemetése, nagyobb kiterjedésű területeknek a „lávafolyás" anyagával való betemetése által teljesen terméketlenné tétele, emberéletben, jószágállományban okozott károk stb.) vagy a kőgörgetegek, lavinák károsításaira, földcsuszamlásokra, s mindezek folytán a termőföldek, legelők, rétek elpusztulására s a vidék elnéptelenedésére kell gondolnunk. Vájjon minden esetben ezek-e a legnagyobb kártételek ? Bizonyos, hogy ezek a pusztítások a vadpatakok működésének közvetlen következményei, de elsősorban csak a hegyvidék, a vadpatak környékének, medencéjének lakosságát sújtják. Sújtathatják azonban azoknak a hegyipatakoknak, folyóknak az előbbieknél már sokszorta nagyobb kultúrája, közgazdaságilag sokkal értékesebb vidékeit is, amelyekbe a tulajdonképeni vadpatakok betorkolnak. Itt a károsítás rendszerint már hosszabb idő alatt következik be, de a kár — az elpusztított javak nagyobb értékére való tekintettel — sokszor talán még az előbbieknél is figyelemreméltóbb. A fenntebb „tordaszerű-patakok"-nak