Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

99 vonatkozó ismereteink kibővítését is. A fellendülő vízgazdálkodás tározó berendezéseinél fontos feladat volt az állóvizek párolgásának mérése, mesterséges liajózó utak tervezésénél elengedhetetlen a mozgásban levő víztükör párolgásának ismerete, míg az okszerű mezőgazdaság terjedésével nem nélkülözhetjük a növénytakaróval borított talaj párolgásának pontos adatait. A szabad vízfelszín párolgásának mérésére szolgálnak az evaporimeterék. Ezek vagy redőnyösfalű, levegőjárta megfigyelőházikóban vannak felállítva és levélmérlegszerűen mérik az adottfelületü víztartóedény súly veszteségét ; az annak megfelelő elpárolgott vízoszlop magassága skálájukon közvetlenül leolvasható (Wild-esésze). Vagy a nyilt vízen úszó kiegyensúlyozott edények, melyeken naponta kell leolvasni a bennük foglalt vízoszlop magasságát. Ezt összevetve az esőinérők adataival, a mindenkori párolgás értéke meghatározható. Előbbi műszerek, a valódi viszonyoktól eltérő felállításuk miatt, csupán a párolgás menetét adják és ezért csak relatív összehasonlításokra adhatnak módot, míg az utóbbiaknak megbízhatóságát a hullámzás teszi kétségessé. A növénytakaróval borított talaj párolgásának mérésére a lysiméterekct használják fel. Ezek a műszerek eredetileg a szivárgó vizek mennyiségét és minőségét mérik (erre mutat nevük is, Ai'Otg = oldat, kioldás, lúgzás), de célszerűen voltak felhasználhatók a párolgás meghatározására is. Két típusuk van : mérhető és nem mérhető lysiméterek. Az első csoportba tartozó lysiméterek tulajdonképen a földbe lesülyesztett edények, melyeket a valóságnak megfelelően rétegezve, földdel töltenek meg. Az edény felülete 1—4 m

2, mélysége 1—

Г50 m közt van, vízzáróan van kiképezve és elhelyezése olyan, hogy a benne tenyésző növényzet, a környező növényzethez közel, egyenlő viszonyok közt él. (Egyező talajhőmérséklet, napfény stb.) A tartány aljáról lefolyócső vezet egy mérőedényhez, melyben a leszivárgó víz összegyűlik. Ennek mennyisége, egybevetve a leeső csapadékkal (amit egy, a helyszínen felállított esőmérő gyűjt), közvetve megadja a párolgást is. A műszer tulajdonképen azt méri, hogy bizonyos mélységig (— az edény mélysége) a csapadéknak hányadrésze szivárog le s mivel a talajszemcsék közötti tapadás, a talaj kapilláris volta a csapadék tekintélyes részét visszatartja, a hiányzó vízmennyiség csak telített talajnál azonos az elpárolgással. [A növénytest felépítéséhez szükséges konstituciós víz alig egy 500-ad része az általa fejlődés közben elpárologtatott ú. n. transpirációs víznek, ezért nem vesszük figyelembe.] Az ilyen fixen beépített lysiméterek tehát alkalmasabbak a szivárgó víz minőségi vizsgálatára, a talaj és trágya kilúgzásának mérésére stb. Ilyen célra készültek például a müncheni műegyetemmel kapcsolt mezőgazdasági főiskola agrikultúrkémiai intézetének lysiméterei : 8 db 4 wr-es, 1'35 m mély vasbeton-medence és ugyancsak 4 m

2-e

s esőmérő. (Fortschritte der Landwirtschaft 1928. évf. 22. sz.) Párolgásmérésre már alkalmasabbak az ú. n. mérhető lysiméterek. Ilyeneket először Sciihorst használt Göttingában 1902-ben. A fentemlített méretekkel készült edény most már kerekeken, síneken fut és rátolható egy mérlegre. Lemért súlyváltozásait a csapadékadatokkal összehasonlítva, közvetlenül megkapjuk a párolgás értékét. A Kaiser Wilhelm Institut für Landwirtschaft brombergi lysiméter telepén 9 db Г1X 11 m

2 felületű és Г38 m mély vasbádogedény van egy 22Xl'l m-e s falazott aknában elhelyezve. A tartány ok kerekeken futnak az akna hosszában, melynek közepében van elhelyezve a centesimalis mérleg. Mérés céljából tehát az edényeket a mérlegen át az akna egyik feléből a másikba tolják át. Az üres aknarész mindig fedve van, hogy benne a hőmérsékleti viszonyok a környező talajjal egyezők maradjanak. Az edények lefolyó nyílásainak megfelelő szabályozásával elérhetjük, hogy bennük a szivárgó vizek a környező talaj7*