Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

98 Valamely kontinentális vidéken, a föld felszínén az aktívumok a következők : 1. Mérhető csapatlék (Cs). 2. Növényeken és földfelszínen lecsapódó nem mérhető csapadék. (Kondenz víz.) 3. A föld mélyéből feltörő juvenilis víz. 4. Felszíni hozzáfolyás. Passzívumok : 1. Felszíni lefolyás. 2. Szivárgó lefolyás (Sz). 3. Felszíni és beszivárgott vizek párolgása. 4. Kémiai kötések. (Növények konstituciós vize, ásványok kristályvize, pl. anliidritből gipsz.) A föld belsejéből érkező (juvenilis) ós a kémiai kötésekkel elvesző vizek elenyésző mennyisége gyakorlati vizsgálódásainkban elhanyagolható. Ha pedig „tényleges párolgás"-on (P) az összes elpárolgott vízmennyiségnek és a felületen (rendesen ebből) lecsapódó víznek különbségét értjük, továbbá a felszíni hozzáfolyás és lefolyás különbségét egyszerűen lefolyásnak (L) nevezzük, akkor a földfelszínen a vízgazdálkodás mérlege a következő közismert egyenlettel fejezhető ki: Cs = P+L + Sz 1) Ha egy adott hely teljes vízkészletében beállott változásokról akarunk tiszta képet kapni és a levegő víztartalmában beállott változásokat [légáramlatokkal érkező és távozó vízgőzök, valamint a felszíni hó- és jégtakarók] .F-el, a nyilt vizek vízkészletének változását F-vel, a talajvízszín emelkedését Л-val jelöljük, szükséges, hogy: Cs-P-L = F+ r+q>h 2) legyen, ahol qp százalékszám azt fejezi ki, hogy h magasságú talajvízoszlopnak milyen szabad vízoszlopmagasság felel meg. A 2)-jelű általános egyenlet fejezi ki a talaj vízgazdálkodását. Ez magyarázza meg például, hogy miért lehet tavasszal a lefolyás a csapadéknél is nagyobb s ezért a lefolyási tényező értéke egynél magasabb szám. Ez fejezi ki például a vízzel való takarékosság szempontjából a kapálás fontosságát. (A talaj hajszálcsöveit elrombolva, a párolgás lecsökken.) Hasonlóan találhatjuk meg ennek a kifejezésnek segélyével a vízkörforgás számos jelenségének exakt magyarázatát. A második egyenlet az elméleti kutatásnak adja alapját, míg a gyakorlat szempontjából az első képlet a fontosabb. Pontos mérési eredményeink a csapadékról vannak. A baloldal három — szorosan összefüggő — tagjának a tudományos kutatás addig még nem tulajdonított egyforma fontosságot. A legtöbb munkát talán a lefolyás meghatározására fordították, hiszen a felszínen lefolyó vizek kártevései korán védekezésre szorították az embert. A leszivárgás ós párolgás csak későbben lettek a tudományos érdeklődés tárgyai. A szivárgó vizekből keletkező talajvíz helyzete és így gazdasági jelentősége a geológiai adottságoktól függ. Ha hasznosította is az ember, elméleti kutatásának körén kívül esett. Hosszú időbe tellett, amíg a vízellátással, újabban szennyvíztisztítás- és alapozással kapcsolatban a talajvízzel összefüggő kérdések behatóbb vizsgálatára sor került. A párolgás nagyságának meghatározása most már egyszerű volna, hiszen látszólag egyetlen ismeretlenje a fenti 1) egyenletnek. De úgy a felszíni lefolyás, mint a beszivárgás számtalan tényezőfiiggvénye s így ezeknek közelebbi meghatározása megkívánta a párolgásra