Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - VII. Kisebb közlemények

97 Ugyanennek a műnek 63. oldalán a következők olvashatók : „ . . . megállapíthatjuk, hogy a szikesek . . . kialakulásában három fölényeső működik össze, ú. m. 1. a száraz éghajlat, 2. a vizet át nem eresztő altalaj, olyan hidrológiai viszonyok, melyik időszakonként túlbő nedvességgel árasztják el a talajt. Ahol ezek a viszonyok megvoltak, vagy jelenleg is uralkodnak, ott a szíkesedés előbb-utóbb bekövetkezik". Műve végén tárgyalja dr. 'Sigmond a szikesek megjavítási módjait és a kémiai módok közt, a gipszezésről szólva, a 290. oldalon rámutat arra, hogy az eljárásnak csak akkor van sikere, „ha következtében képződött nátriumszulfátot kimossuk, tehát az altalaj átmosódik. Ha ellenkezőleg a víz megáll a talajban, akkor az ellenkező irányú reakció érvényesül. 'lombbá ilyenkor az is előfordulhat, hogy a gipszet a már említett kénbaktériumok redukálják és a kén egy része kénhidrogén alakjában elszáll a talajból. Ezért, tapasztalhatták gazdáink, hogy erősebb időjárás esetében a szíkesedés újból kiújult". A most idézetteket szervesen egészítik ki dr. JBallenegger Róbertnek „A termőföld" című műve (1921) 169. oldalán olvasható következő megállapítások: „A gipszezett szódás talaj megjavul, fizikai sajátságai kedvezőbbek lesznek. A hatás azonban csak akkor tartós, lia a keletkezett glaubersó a talajból kilúgozódik, meii a cserebomlás megfordítható és a glaubersó visszaalakul szódévá. Sokszor már az eső elegendő arra, hogy a gipszezés által vizet áteresztővé tett talajból a fölös sókat kimossa. A kilúgozást siettethetjük öntözéssel. Legtöbbször azonban a szikes terület vízlevezetés<' annyira hiányos, hogy a sók kilúgozása csak alagesövezéssel lehetséges." Hogy mennyire fontos lehet a drainezés az alföldi réti agyagos területeken, arra ismét a most említett mű 173. oldaláról a következőket idézhetem : „A réti agyagokat, olyan helyeken, ahol a teriilet lecsapolása nem sikerült tökéletesen, tavasszal víz árasztja el, amely épen a lecsapolás tökéletlensége folytán elfolyni nem tud és a helyszínén szárad be. Elekor a vízben oldva volt sók a talajban felhalmozódnak, a nátrium hidrokarbonátból a beszáradáskor szóda lesz, amely a talaj felső részének morzsás szerkezetét elrontja, a talajt vízátnemeresztővé, átázott állapotban folyóssá teszi." Ezzel adja meg az ú. n. ragyás, vagy padkás szik keletkezésének módját, a müve 174. oldalán még a következő megállapítást teszi: „Hasonlóan szikesedtek el a tiszai Alföld nagy öntésteriiletei is mindenütt, ahol a víz tökéletten elvezetése következtében erre a viszonyok kedvezőekké váltak." Nem kívánok ezekkel, a tudomány minden fegyverével támogatott tényekkel tovább foglalkozni és csak azt állapítom meg, hogy az Alföld kiszárítását és elszíkesedését minduntalan felvető újabb magyar irodalom, a tényleges helyzet félreismerésével nem egyszer olyan utakra megy át, amiket csakis egyéni felfogással lehet indokolni, d(. amik a teljesen laikus és mindenről inkább a rosszat feltevő közönség közé kijutva, olyan magyarázatokra adnak alkalmat, amiknek alapjuk nincsen. Ennek a nagyhorderejű kérdésnek további részletezését mellőzve — majd arra is sor kerül —, végül csak arra mutatok rá, hogy a most tárgyalt mű, az említettek kiküszöbölése esetében, abszolút értékű volna, mert egyébként kiváló tartalma mellett nem vetne fel olyan dolgokat, amiket a tudományos kultúrtechnika és a tapasztalat nem igazol. Kenessey Béla. II. A talajfelszín párolgása és annak mérése. A fizikai földrajznak fontos fejezete a víz körforgása a földön. A folyamat számos ismertetése közül talán legkifejezőbb l'rof. Dr. W. Koeline leírása (Grundwasserkunde 1928), mely a természet vízgazdálkodását minden fázisában a kereskedelmi könyvelés bevétel és kiadás tételeire bontja. 7