Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

91 Üj alapokon kell fejlődnünk. Vizgazdasági politikánknak a változott gazdasági viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. A megmaradt területek árvédelmi rendszere úgyszólván befejezettnek mondható. A Tiszavölgyben még ármentesítésre váró összesen kb. 100,000 kat. holdat kitevő ártér legjelentősebb része a mintegy 60,000 kat. hold terjedelmű borsodi nyilt ártér. Vizierőinkből alig számottevő, legfeljebb 5% maradt meg. A belvízrendezés és lecsapolás nincsen olyan előrehaladott állapotban, mint az ármentesítés. Vizgazdasági politikánk súlypontja ma a belvízrendezésre, lecsapolásra és öntözésre esik. Sok helyen a belvízlevezetést meg sem próbálták, vagy a szivattyú telepeket elégtelen mérettel építették meg úgy, hogy vizes tavasz esetén gyűjtőterületük nagy része vízalatt áll. A legmélyebb helyeken összefolyt belvizek kilúgozzák a talaj káros sóit, szikes talajok keletkeznek. Az Alföld belvízrendezésének arányaira vonatkozólag azt látjuk, hogy a (alföldi) dunavölgyi ármentesítő társulatok közül 5 kivételével 21 társulat sorozta munkakörébe a belvízrendezést, de csak két társulatnál találjuk azt befejezve.

181 A 40 tiszavölgyi ármentesítő társulat közül 33 vette programjába, de egy hajtotta azt teljesen végre. Belvízrendezésre befektettek a Tiszavölgyben cca. 51 5 millió koronát, a Duna mentén cca 9.5 millió koronát. Mindent összevéve Csonka-Magyarországon a néhány év előtt megejtett adatgyűjtés szerint kb. 1.000,000 kat. hold terület vár részben vagy egészben lecsapolásra.

18

2 Az 1885. évi XXIII. t.-c. a lecsapolások létrejöttét a többség határozatától tette függővé. A lecsapolás mellett állástfoglaló többség megszerzése azonban rendszerint meddő vállalkozás maradt. Célszerűnek látszott a lecsapolást törvényes kényszer útján megoldani, mert a szigorú intézkedések mindig nagyobb eredményeket mutattak fel, mint a spontán elhatározásra támaszkodók. A kötelező belvízrendezést először az 1923. évi XLI. t.-c. mondja ki. A lecsapolási tervek elkészítésére egy évi határidőt szab meg. Ezzel a szigorú intézkedéssel a lecsapolás ügye kedvezőbb stádiumba jutott. Az öntözés nagyobb méretű terjedésének útját állja az öntözőberendezések tökéletlensége és az öntözőcsatornák létesítéséről szóló 1900. évi XXX. t.-c. hiányossága. Az öntözőcsatornák létesítésének feltételei az állam által behatóan tanulmányozandók. Az öntözőcsatornákról szóló 1900. évi XXX. t.-c. nem biztosítja kellőképen az öntözőtársulatok megalakulását, mert az érdekeltektől számarányuknál nagyobb méretű hozzájárulást kíván. (Az érdekeltség terület szerinti Vs-a a társulati művek költségeinek felét vállalja.) Gyakran hangoztatott kifogás az, hogy a folyamszabályozás és a lecsapolás kiszárítja a talajt, még aszályosabbá teszi az Alföld éghajlatát. Erre vonatkozólag a tudomány mai állása azt igazolja, hogy valamely vidék csapadékjárását a tenger felől jövő páradús légáramlatok szabályozzák, a szárazföldi vizek aránylag elenyészően csekély párolgása a légkör páratartalmára nincs számottevő befolyással. A vízszabályozásnak az Alföldre gyakorolt hatását elfogulatlanul kell vizsgálni. A cél mindig a hasznosság — amely vitán felül 18

1 Bogdánfij Ödön: Az Alföld hydrológiíija. 19

2 L. A mezőgazdasági művelésre alkalmas területek leesapolásáról szóló 1923. évi XLI. t. c. indokolását. Az 1922. évi július lfi-ra összehívott nemzetgyűlés irományai 415. о. VI. k.