Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
92 áll — az elkerülhetetlen hátrányok minimumra csökkentése. Ezeknek és hasonló nyilt kérdéseknek pár oldalon, pontos tapasztalati adatok alátámasztása nélkül való eldöntése el nem képzelhető, de nem is lehet az én feladatom. A vízgazdasági politikával szorosan összefügg az erdőkezelés kérdése, azért erre a kérdésre még röviden ki akarok terjeszkedni. A mezőgazdaság, vízgazdálkodás és erdőkezelés egymásra gyakorolt hatásai ismeretesek. Magyarország kormányai az erdők fenntartására és okszerű használatára már évtizedek óta törekedtek. Az 1790—91., 1807., 1836., 1840., 1879., 1898. és 1923. évi törvények az erdők konzerválásáról, üzemtervszerű kezeléséről, kopár és vízmosásos területek befásításáról gondoskodtak. Az erdő szerepe faanyag szolgáltatáson kívül kidomborodik abban, hogy a légköri csapadékot felfogja és iaktàrozza. A hegyvidék vizeinek lefolyását szabályozza s így mérsékli az árvizek rohamos levonulását, elősegíti a vizierők, viziutak kihasználását. Az erdők víztartóját a porozus humusz és a sok növényhulladék alkotja, amely az esővíz beszivárgását elősegíti. A beszivárgott víz lassan húzódik, szivárog a hegyoldalak lejtőin lefelé. Így lesznek az erdők, a patakok és folyók vízállásának szabályozói. Az erdők nálunk leginkább a hegyoldalakat borítják, ahol a lecsapódások a legdúsabbak. Ha az erdőket kivágják, az esővíz a meredek hegyoldal humuszdús talajára hull. azt csakhamar átáztatja és magával ragadja. Az erdők védelmétől megszabadult televénytalaj a csapadékkal mindinkább lemosódik, míg alóla az ellenálló talajréteg, vagy sziklás felület ki nem bújik. Az ilyen elkopárosodott lejtők lefolyása 30—50%-kal emelkedik a régi állapothoz képest. Vízmosások, árkok keletkeznek, amelyekben az ellenállás nélkül rohanó torrensek mindig fokozottabb elemi erővel sodorják le a törmeléket, hogy lent a lankás síkon, medrüket elszaposítva, folyásukban elfajuljanak. Törvényes intézkedéseink dacára a múltban történtek hibák az erdőkezelés körül, melyek az árvizek grafikonjának emelkedésében is kifejezésre jutottak. De hol a garancia, hogy az elszakított területek kormányai — az őket közvetlenül nem érintő alföldi érdekek negligálásával — nem fogják-e az erdőállományok letárolását, értékesítését elhatározni? 18 4 Mint vízgazdaságunk megbontásánál, itt is teljesen ki vagyunk szolgáltatva szomszédaink önkényének. Ez a kifejezett egymásrautaltság tette indokolttá azt a kívánságunkat, hogy az egész vízjog és erdészeti igazgatás ne a területi felségjog alapján, különálló érdekek szerint, hanem Nemzetközi Bizottság útján valamennyi állam érdekeinek megfelelően egységesen szabálvoztassék. Ezeknek a kérdéseknek az elintézése még a befejezés előtt áll. Midőn befejezem a vízszabályozás fejlődéséről szóló tanulmányomat, rágondolok Széchényinek arra a mondására, hogy azért kell foglalkoznunk az elmúlt idők történetével, mert a „mult ismeretéből levonható tanulságok nyújtanak okulást a jövőre." Legyen a vízszabályozás története iránytűje a jövőnek és a múltnak cselekedeteiből merített erő segítsen áthidalni azt a nehéz válságot, melyben vagyunk, de amely egy szebb jövő kibontakozásához vezet. 18 4 Már meg is történik. Szerk.
