Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
80 Istvánnak jutott, akinek az ország gazdasági felvirágoztatását hangoztató irányelvei ebben az időben már itt is, ott is visszhangra találtak. A társaság az ő indítványára kezdett foglalkozni a hajózási forgalom emelésével és kiterjesztésével. Javaslata alapján rendezte be az óbudai szigetet hajógyári telepnek 1835ben és vette az egész hajózási üzletet saját kezelésbe. Elismerésre méltó az a törekvés, amit a társaság a hajózási forgalom tökéletesítése terén kifejtett. A Krimi háború után az 1856-i párisi kongresszus fordulópontot jeleni a hajózás fejlődésében. A nagyhatalmak által kötött szerződés a dunai hajózást szabaddá tette. A társaság szabadalma így természetszerűleg megszűnt és helyébe a szabad verseny lépett. Kisebb hajózási társaságok alakultak (Győri Gőzhajózási R. T. 1865, Középdunai Magyar Gőzhajózási Társaság 1866, Lunczenbacher Pál-féle hajózási vállalat 1868, Magyar Lloyd Gőzhajózási'R.-T. 1869. stb.), a versenyt azonban a Dunagőzhajózási Társasággal nem bírták meg. Hosszabb-rövidebb idő után csődbe mentek. A Dunagőzhajózási Társaság jóllehet osztrák vállalat, sokáig megtartotta hegemóniáját nálunk is. Létérdeke hozzánk fűzte, mert a teheráru forgalom 75%-át magyar folyókon bonyolította le. 17 1 A magyar kormány mégis szükségét látta annak, hogy az államvasutak által fejlesztett közlekedési politika — az ország kizárólagos érdekeinek szem előtt tartásával — a viziutakra is kiterjedjen. Egyszóval a viziforgalom a magyar királyi államvasutakkal karöltve szolgálja az ország érdekeit. Ilyen meggondolás alapján 1888-ban az akkori közmunka- és közlekedésügyi, később kereskedelemügyi miniszter a magyar államvasutak keretében egy ideiglenes hajózási szolgálatot létesített a vasúti forgalom kiegészítése céljából, amíg egy önálló magyar hajózási vállalat alapítására alkalom nyílik. A folyton fokozódó forgalmi igények — a magyar közgazdaság érdekeinek megóvása végett — olyan hajózási vállalat létesítését kívánták, amely minden körülmények közölt azonosítja magát az ország forgalmi érdekeivel. Ezért hívták életre az 1894. évi XXXVI. t. c. alapján a „Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt."-ot. Hogy a társaság kitűzött céljait akadály nélkül keresztülvihesse, messzemenő állami támogatásban részesítették és állami felügyelet alá helyezték. Az új társaság nagy gonddal karolta fel nemcsak a belföldi viziforgalmat, hanem járatait az ország határain túl is kiterjesztette. A Pozsony— Passau— Regensburg közötti hajójáratok különösen azért nagy jelentőségűek, mert a nyugat felé tartó kiviteli forgalomban a tarifaképzést befolyásolják. A társaság köteles a mindenkori forgalmi igényeknek megfelelő személy- és áruszállítási járatokat indítani, általában a hajózási forgalommal szemben támasztható legmeszebbmenő követelményeket kielégíteni. Az állami ellenőrzés és felügyelet biztosítja, hogy különös méltánylást kívánó esetekben a társaság díjtételeit egészen az önköltségig alászállítsa, továbbá, hogy a m. kir. államvasutakkal való kölcsönös támogatás és együttműködés mindenkor fennálljon. Röviden körvonalazva, ezekkel az intézkedésekkel fektették le szilárd alapokra a magyar hajózási forgalom nyugodt és céltudatos fejlődését, biztosították azt, hogy a vállalat hézagpótló tevékenységével közgazdasági életünknek csakhamar számottevő tényezője lehetett. A vasút szélesebb irányú elterjedése előtt a viziutak voltak a tömegszállítási i" Gonda Béla: A magyar hajózás.
