Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

68 állandóan felmerülő nézeteltérésekkel kell megküzdeni. Az európai államok ismervén a Duna hajózhatóvá tételének jelentőségét, az 1878. évi berlini kongresszuson az Alduna zuhatagos részének a szabályozást Ausztria-Magyarországra bízták; fenntartva részére a hajózási díjak beszedésének jogát. A folyamszakasz mellett fekvő parti államokat pedig a szabályozás érdekében megkívánt munkák könnyítésére kötelezték. Ausztria-Magyarország még egy külön szerződésben biztosította magának Szerbia jóindulatát és támogatását, ígéretet téve arra, hogy Szerbiái hajózási tekintetben a legkedvezményesebb elbánásban fogja részesíteni. Közben az 1879-i árvíz Szegedet elpusztította. A közvélemény megnyugtatására a Tiszaszabályozást idegen szakértőkkel vizsgáltatták felül. Ezt az alkalmat felhasználva a magyar kormány, a külföldi szakértőkkel felülvizsgáltatta a Vaskapuszabályozás terveit is. Az osztrák külügyminiszter 1880-ban a két kormány álláspontját kiegyenlítendő, vegyes bizottság kiküldését javasolta és egyszersmind azon óhajának adott kifejezést, hogy a Vaskapuszabályozásnak kérdése a sajtó alá rendezve, szakkörökben vita és bírálat tárgya legyen A „Donauverein" érdeme, hogy a szabályozási tervek kiadására vállalkozott. Az „Actenstücke zur Regulirung der Stromschnellen der Donau Zwischen Moldova und Turnseverin" címmel megjelent kiadvány részletesen foglalkozik a szabályozás problémáival. Műszaki körökben nagy vita keletkezett. Az eszmecsere kapcsán a magyar külügyminiszter kijelentette, hogy a vegyes bizottság megbeszélései ellen nincs kifogása, de az aldunai szabályozás tervezését, végrehajtását és felügyeletét a magyar kormány önállóan, saját költségén fogja végrehajtani. Az osztrák kormány minden tiltakozása eredménytelen maradt. A munkák keresztülvitelének újabb vajúdásai 1883-ban mégis csak meghozták a magyar kormány diadalát. A megállapodás értelmében a Vaskapu szabályozásának tervezését, végrehajtását a magyar kormány egyedül, saját költségén végzi és a berlini szerződésben kimondott hajózási díj szedésének joga szintén egyedül Magyarországot illeti meg. A kormány Walland Ernőt bízta meg az új tervek elkészítésével 10.000 forint rendelkezésre bocsátása mellett. 1884-ben a közmunka és közlekedésügyi minisztérium műszaki tanácsa elfogadta Wallandt új terveit és a bécsi kereskedelemügyi miniszternek oly célból küldte el, hogy az osztrák kormánynak mód jában álljon a terveket tanulmányozni, esetleges észrevételeit megtenni. Az osztrák kormány lényegtelen kívánságok mellett elfogadta a tervezetet. így a Vaskapu szabályozásának műszaki terve befejezésre jutott. A minisztertanács a költségek fedezésére 9 millió kölcsön felvételét határozta el. Ez az elhatározás az 1888, évi XXVI. t. c.-ben törvényes formát kapott s egyben gondoskodik az aldunai Vaskapu és a többi zuhalagok hajózási akadályainak elhárításáról. Megállapították a munkálatok végrehajtására, ellenőrzésére vonatkozó teendőket és eredményes tárgyalásokba bocsátkoztak a szerb kormánnyal. A szükséges költségek hitelművelet útján való beszerzéséről az 1889. évi XII. t. c. intézkedett. Baross Gábor akkori közmunka és közlekedésügyi miniszter nagy buzgalommal fogott a munkák végrehajtásához. Felállította az „Aldunai Vaskapu szabályozási magy. kir. művezetőséget", melynek lőnökévé Wallandt Ernőt nevezíe ki. Nemzetközi nyilvános versenytárgyalást hirdetett a munkák vállalat útján