Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

66 Az első sziklapad Ómoldován van, ahol a Duna kb. 9 km hosszban egy sziklaháton folyik. Lejebb a folyam hirtelen összeszorul és mélységben pótolja a szélességben veszítetteket. A sekély és mély sziklás mederrészek átmenetnélküli váltakozása sok helyen zuhatagokra vezet. A Kazánszoros után, Baziástól mintegy 128 km távolságban van a Vaskapu zuhatag, a dunai hajózás legveszedelmesebb akadálya. A sziklapad előtt felduzzadó víz tele van vízből ki nem iátszó sziklaszirtekkel. A folyásában visszatartott víztömeg a sziklafalról lebukva erős örvényléssel halad tova. A sebesen folyó, örvénylő vízben ugyancsak nagy ügyességet igényelt a szabályozás előtt a hajók sértetlen átvezetése. A Vaskapu szabályozása hosszú huza-vona után 1890—1898-ig vitetett keresztül. Az Alduna hajózhatóvá tételéhez régóta nagy érdekek fűződnek. A Rómaiak Tiberius és Traján császár alatt a jobb parton sziklába vájt utat és hidat építettek. Valószínűleg szintén az ő idejükből valók az ú. n. római sáncok, melyek a Vaskaput megkerülő csatorna maradványai. Kár, hogy ebből az időből, valamint a későbbiből írott emlékek alig vannak. Európa egyes államai a XIX. század elején igyekeztek a szabad hajózás érdekében egymással szerződéses viszonyba lépni. Az 1815-ben Bécsben tartott nemzetközi kongresszus foglalkozott ezzel a kérdéssel. Határozmányai azonban az Aldunára nem terjedtek ki, mert a török kormány távoltartotta magát a megbeszélésektől. Az Alduna hajózhatóságának közgazdasági jelentőségét gróf Széchenyi István ismerte fel először. Az aldunai állapotok tanulmányozása után megnyerte József nádort nagyszerű tervének, akiben ettől az időtől kezdve erős pártfogóra talált. Széchenyit bízták meg a szabályozás vezetésével. Mialatt Széchenyi a török kormányt drága ajándékokkal igyekezett engedékenységre bírni, Vásárhelyi az aldunai hajóút terveit dolgozta ki. Széchenyi ismételt próbálkozására József nádor rávette Metternich herceget, hogy a török kormánnyal diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozzék. A török kormány Nizay bej tüzéralezredest, mint megbízottját küldte ki, hogy az aldunai munkálatokról Széchenyivel tárgyaljon. A tárgyalások azonban eredményre nem vezettek, mert a török kiküldöttnek felhatalmazása nem lévén, csak információkat szerzett kormánya részére. Széchenyi és Vásárhelyi csakhamar belátták, hogy az akkori technikai eszközök és a pénzhiány nem engedik meg tervezett hajóút létesítését. 1836-ban Széchenyi Vásárhelyinek írott levelét így kezdi: „Barátom megint megváltoztak az idők s pénz nincs." Ettől az időtől kezdve a hajóút elkészítése körül munkát alig végeztek. Megelégedtek egy parti sziklákba vájt szárazföldi műút építésével. Évek teltek el, míg 1853-ban a török-orosz (krimi) háború a Vaskapu szabályozásának kérdését ismét felvetette. Az osztrák kormány a Romániába vonult osztrák hadsereg érdekében foglalkozni kezdett a kérdéssel. Meusburger és Vex Gusztáv mérnököket küldte le az Aldunára, hogy a Vaskaput tanulmányozzák és szabályozására terveket dolgozzanak ki. A tervek elkészítésénél azonban tovább nem jutottak. Jóval később a Dunagőzhajózási Társaság Mac Alpin amerikai mérnökkel készíttetett Vaskapuszabályozási terveket. A szabályozás ügyének újabb lendületet adott az 1871. évi londoni nemzetközi kongresszus. Az itt kötött szerződés VI. pontja az aldunai zuhatagok sza-