Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

65 hallgatása után a miniszter dönt. Ugyanezen törvény felhatalmazza a földmívelésügyi minisztert a Tisza és Bodrog szabályozásának folytatására, valamint a Ferenccsatorna tiszai torkolatának áthelyezésére a 10 évre előirányzott 17 millió forint költség mellett. A vízszabályozó társulatok nehéz anyagi helyzetének és a kiújuló árvízkárokkal szemben való eredménytelen próbálkozásnak szomorú példáját mutatta a Rábaszabályozó társulat. A Rábaszabályozás gondolatával 1618 óta ismételten foglalkozott a törvényhozás. Amint egy előbbi fejezetben előbb már kifejtettem, hosszú küzdelem után az érdekeltek arra a meggyőződésre jutottak, hogy a megismétlődő bajokat csak egy általános, az egész árteret felölelő szabályozás szüntetheti meg. A terv elkészítésével 1871-ben a kormány Ujházy főmérnököt bízta meg. A Rába, Rábca és Fertővölgyi érdekeltségek 1873-ban megalakították a Rábaszabályozó társulatot. A társulat azonban a felsőrábai malomgátak levágásán kívül eredményes működést nem tudóit felmutatni. Mivel pedig időközben elkészült a 12 millió forintra rúgó Ujházy-féle szabályozási terv, végrehajtását a kormány nem követelhette a Rábavidék Ínséges lakóitól, a Fertő lecsapolását és más apró vizek rendezését jobb időre halasztották. Egyelőre a Rába lolyó rendezését szerették volna dűlőre vinni. A helyzet különösen Győr vármegye területén mindig tűrhetetlenebbé vált. Az ismételten összehívott érdekeltségi tárgyalások csak a szabályozási munkák halaszthatatlan voltát tudták megállapítani, a pénzügyi megoldást azonban nem találták meg. Annyi elkeseredett próbálgatás után a kormány végül beláüa, hogy a szabályozás csak állami támogatás mellett vihető keresztül. Az 1885 évi XV. t. c. végre megadta a kért támogatást; a még hátramaradt munkák befejezéséről az 1893. évi XVII. t. c. gondoskodott. A befejezéshez közeledő szabályozás viszonyainak rendezését célozta az 1895. évi XIII. t. c. A már teljesnek gondolt vízrendezés után nemsokára újabb vízbajok keletkeztek és vártak orvoslásra. Be kellett látni azt, hogy a Rábaszabályozó társulat sem a szabályozás folytatásából a reá eső költségeket, sem a kölcsön felvétele esetén lizetendő annuitásokat elviselni nem képes. A kormány ezért a kedvezmények egész sorát adta meg a pénzügyileg bonyolult szabályozás befejezésére, így jött létre a Rábaszabályozó társulat munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyainak rendezéséről intézkedő 1904 évi XXXIX. t. c. Felhatalmazza a földmívelésiigyi minisztert, hogy a Rába, mosoni- Duna, Rábca. Répce és Marcal árterébe tartozó területek ármentesítését és belvízrendezését 1905—1909-ig, 5 év alatt elvégeztesse. Ezzel a Rábaszabályozás hosszan tartó problémáját megoldották. 9. A Vaskapu szabályozása. A Duna Báziásnál hagyja el az Alföldet, itt kezdődik az Alduna, melynek számos zuhatagos , sziklás és zátonyos része különösen alacsony vízállásnál rendkívül megnehezítette a hajózást. Alacsonyabb vízállásnál, mikor a Felsőés Középdunán még akadály nélkül hajózhattak, ezen a részen legfeljebb dereglyékkel lehetett csak közlekedni. Gyakran megtörtént, hogy az Aldunán az árukat kocsikra kellett átrakni. A szabályzás előtti állapotok nem engedték meg a Duna folyamnak a nemzetközi kereskedelmi forgalom érdekében való rendszeres használatát. 7