Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
64 8. A vízszabályozás fejlődése a vízjogi törvény után. Az egész modern jogi alapelveken megkonstruált vízjogi törvény kedvező hatása a vízszabályozás fejlődésére nem maradt el. Az állami felügyelet szigorúbb keresztülvitele és az adminisztráció egyszerűsítése csakhamar éreztette hatását. Mindezeknél fontosabb momentum pénzügyeink kedvezőbbre fordulása volt, mert a sokszor tervezett egységes és nagyszabású vízszabályozás megvalósítása mindig pénzhiány miatt bukott meg. A talajjavítások keresztülvitelénél egyik legnehezebb kérdés volt a talajjavítási hitel megszervezése. Ezt a régen óhajtott és nélkülözött intézkedést pótolta az 1889. évi XXX. t. c. „a Magyar Földhitelintézet" megalakításával. A Magyar Földhitelintézet arra vállalkozott, hogy a magyar földet megvédje az eladósodástól és a befektetések feltételeinek könnyítésével javítsa azt. Oly hitel közvetítését sorolta feladatai közé, mely nem az egyéni tartozások és követelések kiegyenlítésére való, hanem a hazai föld értékének emelésére, a magyar mezőgazdaság felvirágoztatására fordítandó. A régi társulati kölcsön (1880. évi XX. t. c.) fogyóban volt, azért az 1889. évi XXX. t. c. felhatalmazta a Földhitelintézetet oly záloglevelekben kötendő kölcsön nyújtására, mely 50 év alatt 4 és 3/4%-os annuitással törleszthető. Az érdekeltek eszerint az előbbi 6°/o-os kölcsönök konvertálása által olcsóbb hitelforráshoz jutottak. Ez az intézkedés ismét egy lépés volt a társulatok anyagi erejének rekonstruálására. A vízügyek egységesebb intézése és felügyelete érdekében az 1889. évi XVIII. t. с. a vízszabályozási ügyeket a közmunka és közlekedésügyi minisztérium hatásköréből kiemelve, a földmívelésügyi minisztériumba osztotta be. Míg a társulatok anyagi erejüket felülmúló áldozatok árán hozták rendbe töltéseiket, az állami feladatok közé sorozott mederszabályozás 16 5 hátramaradt. Az újabb árvizek fenyegető veszélyének felismerése és a gazdasági helyzet szerencsés pénzügyeinek összejátszása szülte meg azokat a nagyjelentőségű törvényes intézkedéseket, melyek a szabályozás további alapjául szolgáltak. A Tiszavölgyi Társulat ismételten (1891—1892) fordult a Központi Bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy „az összes mederrendezési és ezek között különösen a partvédelmi munkálatok is az állam költségén legyenek eszközlendők." Kifejtették azt, hogy a Tiszavölgyi Társulat eddig is erejét meghaladó módon vett részt a partvédelmi munkálatokban, holott ezek sokszor az állami feladatok körébe tartozó mederrendezés hiányaira, vagy a helytelenül kiásott, illetőleg ki nem képzett átvágásokra voltak visszavezethetők. Az ismételt felszólalások után hosszas tárgyalások indultak meg, melyek alapján az a vélemény alakult ki, hogy elkerülhetetlen a társulatok partvédelmi munkálataira vonatkozó törvényes alap megteremtése. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a kormány engedve a Darányi Ignác által beadott különvéleménynek, a javaslat az 1894. évi III. t. с. értelmében törvényes formát nyert. Fontos intézkedése az, melyszerint „a szükséges átvágásokat és mederrendezéseket nemkülönben az ezen célból szükséges partbiztosításokat is az állam saját költségén hajtja végre és tartja fenn." A társulatok hozzájárulása tekintetében a Központi Bizottság meg16 r> L. 1850. és 1856. évi rendeleteket.
