Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

61 Más volt a helyzet a Tiszán. Szabályozásától többet vártak. A Gátszakadások, melyek a hetvenes években mind gyakoribbakká váltak és az 1879. évi szegedi nagy árvíz arra indították a kormányt, hogy a társulatok teljesen kimerült anyagi erejét az 1879. évi XXXV. t. c. alapján 8 millió forintig terjedő hitellel felfrissítse. Az elégedetlen közvélemény megnyugtatására külföldi szakértőkkel vizsgáltatták felül a Tiszaszabályozást. A külföldi vélemény sürgette a gátak feljebb emelését, az alsó szakasz vízszínsülyesztését és az egész Tiszavölgy egyértelmű szabályozását. A nemtörődömség, részvétlenség a folyton ismétlődő csapások és a hatóságok közönye járult a pénzhiányhoz, ami okát adja a szabályozás oly lassú, egyenetlen folytatásának. Ezen az állapoton igyekezett segíteni az 1880. évi XX. t. c., mely a kormányt egy sorsolási kölcsön létesítésére hatalmazta fel. A 40 millió forintnyi kölcsönből 15 millió szeged város újáépítésére, 25 millió pedig 6%-al 50 év alatt törlesztendő kölcsön gyanánt a tiszaszabályozási társulatok részére állapíttatott meg. Hasonló célt szolgált az 1881. évi XLII. t. c. az 1875. évi VII. t. c. ármentesített területekre vonatkozó rendelkezéseinek enyhítéséről. Az 1875. évi VII. t. c. ugyanis a vízszabályozási, csatornázási, vagy más hasonló munkával hasznossá tett területeknek 15 évi adómentességet adott, az újabb törvény pedig az adómentességnek bizonyos esetekben való meghosszabbításáról intézkedett. A keserű tapasztalatok mindinkább meggyőzték úgy a kormányt, mint a törvényhozást és az érdekelteket, hogy az 1871. évi XXXIX. t. c. és az azt módosító 1879. évi XXXIV. t. с. a változott körülményekhez képest a felmerülő vízjogi kérdések tisztázására nem megfelelők. Ehhez járult az, hogy a törvénynek azokat az intézkedéseit, melyek az egységes vezetés, illetőleg tervszerinti eljárás mellett az állami ellenőrzés és felügyelet érvényesítését célozták, nem hajtották végre. Meg kellett állapítani azt a határt, melyen túl az érdekeltség, még a közérdek szempontjából szükséges munkák elvégzésével sem terhelhető. Hiányzott a társulatok érdekeit megóvni hivatott közeg, a műszaki szempontból kívánatosnak jelzett követelésekkel szemben. Ezeknek az intencióknak hatása alatt jött létre az 1884. évi XIV. t. е., a tiszta törvény és az ezt követő 1885. évi XXIII. t. е., a vízjogi törvény. 7. Az 1884. évi XIV. t. e. tiszai törvény és az 1885. évi XXIII. t. c. vízjogi törvény. A tiszai törvény életbelépte előtt az 1850. évi császári rendelet és az 1856-ban kiadott miniszteri rendelet intézkedett a Tisza szabályozásáról. Ezeknek laza. hiányos rendelkezéseit egészíti ki és foglalja össze a tiszai törvény. Hatályosabbá teszi az állam felügyeleti és ellenőrzési jogát. Kimondja,hogy a Tiszaszabályozás a közmunka és közlekedésügyi miniszter vezetése alatt történik. A mederszabályozást az állam saját költségén, az ármentesítést és belvízrendezést a társulatok hajtják végre. Felhatalmazza a közmunka- és közlekedési minisztert, hogy a Tisza és mellékfolyói árterületében fekvő védgátakkal el nem látott részeket