Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

às 1885-ig még Ordason, Pakson, Úszódon, Faluhelyen, Gerjenben és UszodFoktün végezlek a Dunán nevezetesebb szabályozási munkálatokat kb. 2,000.000 forint költséggel. 5. Kvassay Jenő és a vízszabályozás. Mikor a XIX. század második felében az általános gazdasági fellendülés után a vízszabályozás új, maradandó eredményekkel dicsekedhetett, a magyar gondviselés új apostolt adott a honmentés nagyszerű eszméjének. Kvassay Jenő volt az a fiatal kultúrmérnök, aki a nemes célt korán felismerte, Széchenyi vezető gondolatát magáévá tette. Működése korszakot jelent a vízszabályozás ban. Méltó utóda lett zseniális elődjének, Vásárhelyi Pálnak. Egész tevékenységét a föld szeretete tölti be. Kitűzött nagy céljainak megvalósításában segítő társakra lévén szüksége, kis lelkes gárdát toborozott össze és megalakította 1897-ben a magyar kultúrmérnökségeket. Szépen jellemezte eredményekben gazdag életét Bernát István, mikor megemlékezésében azt mondotta: „Tevékenységének centrális gondolata a talajjavítások, lecsapolások révén a magyar föld termőképességének emelése" volt. „Ha igaz az, hogy az alkotó munka terén nagyot, aranyra és márványra érdemest ért el az, ki megtanítá kortársait két kalászt növelni ott, hol előbb csak egy nyert szűkös létet, akkor Kvassay Jenő — aki előbb ki nem használt, vízzel borított nagy területeket hódított meg a mezőgazdaságnak, aki a víz tápláló erejét biztosítá előbb terméketlen lapályoknak, aki folyókat szabályozott, munkáihoz egy új mérnöki gárdát nevelt, a Duna kérdésében nemzetközileg is méltányolt legelső tekintélyek közé küzdötte fel magát, aki irodalmi téren annyi babért és kitüntetést ért el — valóban nem élt hiába."

16

3 Első feladatai közé sorolta az érdekeltek felvilágosítását. Hivatalos körútjain buzdít, tanít, hogy híveket szerezzen, támogatásra találjon. Sokoldalú munkásságának nagy része irodalmi térre esik. 1879-ben írta meg a Magyar Tudományos Akadémia által kitüntetett „Mezőgazdasági vízműtanát", mely munka a magyar vizimérnököknek úgyszólván bibliája lett. Üj irányt mutatott. Az elméleti, matematikai vízépítéssel szemben a gyakorlati, vagyis a folyók természetének megfelelő szabályozást honosította meg. Gyakorlati irányú tevékenységét azonban mindinkább megnehezítette az a körülmény, hogy hiányzott a változott viszonyainknak megfelelő vízjogi törvény. Ennélfogva nemcsak sürgette, hanem vezető tevékenységével befolyt azokba az előkészítő munkálatokba, melyeknek célja volt az egységes magyar vízjogi törvény megalkotása. 1879-ben „Vízjogi tanulmányok" címmel előbbi nagy munkájának rövid kivonatát adta, hogy a vezetőkörök érdeklődését felkeltse. Az ő érdeme, hogy e korszakos munkát az 1885. évi XXIII. t. c.-el tető alá hozták. Nem sokkal később a földmívelésügyi minisztéruim vízrajzi osztályának megszervezésével (a folyammérnöki hivatalok, továbbá az Országos Vízépítési és Talajjavító Hivatal áthelyezésével) egységesíti az ország vízügyeit. Szinte felesleges mondanom, hogy ettől az időtől kezdve egészen az 1919-ben bekövetkezett haláláig minden, a vízszabályozások tervezésére és megvalósításukra irányuló törekvés az ő vezetése mellett történt s magán viseli széles látkörű irá16

3 Bernát István: Kvassay Jenő emlékezete. Bpest, 1921.