Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

57 időben, mert a Tiszaszabályozás, Sió, Sárvíz csatorna mind vérmes remények elmaradásának szomorú példái voltak. Reiter röpirata nyomán újabb viták indultak meg, melyek évekig tartottak a cselekvés végleges elhatározása nélkül. De a legszebb terv sem valósulhatott volna meg, mert nem volt hozzá pénz, Pest és Buda a szabályozás költségeit nem bírta el, a megye és az állam vonakodott hozzájárulni. így 1870-ig, eltekintve a helyi bajokat elhárító kisebb partvédelmi munkáktól nagyobb méretű szabályozás a Dunán nem történt. A budapesti Dunaszakasz szabályozása komoly fordulathoz akkor jutott, mikor gróf Mikó Imre közlekedési miniszter 1868-ban értekezletet hívott össze a Dunaszabályozás megbeszélése céljából. Az értekezlet olyan határozatot fogadott el, melyek alapján az elkészített egységes szabályozási tervet Gorove István közlekedési miniszter 1870-ben nyújtotta be az országgyűlésnek. A javaslatot az országgyűlés elfogadta, hozzájárulását az 1870. évi X. t. c.-ben fejezte ki. Ez a törvény felhatalmazta a kormányt, hogy 24 millió forint erejéig kölcsönt vehessen fel a budapesti Dunaszakasz szabályozására. A szabályozás eképpen a megvalósulás stádiumába jutott. A budapesti Dunaszakasz szabályozása két részből állott. A munkák egyik része a töltések kiépítése, másszóval árvédelem volt, másik része a mederszabályozási munkák voltak, amik a víz felduzzadását vannak hivatva megakadályozni. A mederszabályozási munkák főbb vonásokban a következők voltak: 1. a főfolyás átterelése a Margitsziget budai ágába, 2. a soroksári Dunaág elzárása, 3. a Gellérthegy alatti zátonyos rész rendbehozása. A munkák végrehajtásánál kettős célt tartottak szem előtt. Egyrészt a kereskedelemnek elegendő kényelmes rakodóhelyet biztosítani, másrészt a fővárosnak a koronként fellépő áradások ellen biztos védelmet nyújtani. Az építési munkálatok 1871-től 1875-ig végeztettek. Az ezen idő alatt épített emeletes és lépcsőzetes kőparlok hosszúsága meghaladja a 4300 métert. Kétséget kizárólag igazolt lévén, hogy a Budapesten észlelt legmagasabb vízállások nem a folyó vízbőségének, hanem a főváros alatt képződött jégtorlaszoknak tulajdoníthatók, Budapest ezért töltésezéssel meg nem védhető. Meg kellett szüntetni a jégtorlódást előidéző okokat. E célból zárták el a soroksári Dunaágat, hogy a promontori Dunaágban ismert „kopasz zátonyok", melyeken a jég megfeneklett, a Duna erősebb sodra miatt többé ne keletkezhessenek. Ugyan ezen célból történt az 1000 méter széles, sekély főág 380 méterre való összeszorítása is. Általában az egész budapesti szakasz szabályozását a meder összeszorítása és ezzel kapcsolatos mélyülése jellemzi. A munkát a bécsi „Allgemeine österreichische Baugesellschaft" vállalta el. Az összes költségek 8.186.000 forintot tettek ki.

18

2 Befejezése után külföldi szakértőkkel vizsgáltatták felül. Az 1876. év tavaszán beállott nagy árvíz alkalmával az építmények erős próbát állottak ki. jeléül szilárdságuknak és a szabályozás szerencsés megoldásának. A promontori Dunaágban létesítendő kiegészítő munkálatokat az 1881. évi L. t. c. rendelte el és erre a célra 5,330.000 forintot engedélyezett. 16

2 Közlekedési ügyek története. (Kereskedelmi minisztérium.) Bpest, 1885