Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
37 zetet, akkor a pénzügyi tudomány „non-plus ultra"-jának nevezhető só felemelt árát emlegették. Lipthay szerint ez volt a pénzügyi politika alfája és ómegája, mert semmiféle országos pénzalap sem volt. Ennél nem sokkal több anyagi támogatást ígértek Széchenyinek, mikor Bécsben járt a Tiszaszabályozás ügyében. A vízjogi alapot illetőleg a reformkor létrehozta ugyan az 184«. évi X. t. c.-et, mely az eddigi vízjogi törvényeket összefoglalta és szabatosabb formába öntötte, de a Tiszaszabályozás törvényes alapjául tekintve, mégis hiányosnak és az akkori kor követelményeit nélkülözőnek kell mondani. A vizek szabad lefolyásáról, a közbirtokosság és vármegyék által elrendelhető kötelező vízszabályozásról, illetőleg lecsapolásról, nemkülönben a haszonarány szerinti költségviselésről szólt. Rendkívül fontos alapelve, mely szerint „a vizek természetes lefolyását és lefolyhatását, más kárával, akármely módon és alakban gátolni tillalik", ma sem évült el. Bármiféle vízmunkálat csak a törvényhatóság előzetes jóváhagyásával eszközölhető. Megtiltja a meredek hegyoldalak erdőinek kiirtását, mert ez a hegyoldalak elkopárosodását és a lerohanó folyóvizek kiöntésével árvízkárokat von maga után. A fejlődés folyamán felmerülő új, komplikált jogviszonyokat sokkal később az 1871. évi XXXIX. t. c. és az utána következő törvények rendezték. Ugyancsak az 1840. évi IV. t. c. országos választmányt küld ki „a Duna s egyéb folyamok" szabályozására. Feladata a legközelebbi országgyűlésnek véleményes jelentést tenni a szabályozás elveire és mérvére vonatkozólag. Ebben a választmányban jutott szerephez Széchenyi, kinek szelleme és eszméi a választmány minden fontosabb intézkedéséből visszatükröznek. A választmány 1842. évi december 5-i ülésén majdnem az ország minden nagyobb folyójának szabályozását javasolta (Duna, Tisza, Száva, Kulpa, Dráva, Maros, Mura, Poprád és Vág). Kimondta egyszersmind, hogy „a hajózás tekintetéből végrehajtott munkálatok mint túlnyomólag közérdekűek országos pénztárból, a földmentés tekintetéből eszközlendők pedig, mint a magánosok hasznait közvetlen és legnagyobb részben előmozdítók, magánköltségen végeztessenek." Az országos választmány ezen intézkedése alapján fogott hozzá Vásárhelyi a Tisza völgyének terjedelmes műszaki felvételeihez. így képzelhető, hogy előleges javaslatát Vásárhelyi az 1845. évi június 1-én kell nádori rendeletre aránylag igen rövid időn belül készíthette el. Széchenyi röpiratba foglalja össze a tiszaháti utazása alkalmával szerzett tapasztalatait, megjelöli a helyes utat, melyen az egységes vízszabályozásnak haladnia kell. „Eszmetöredékek különösen a Tiszavölgy rendezését illetőleg" 10 3 c. munkájában széles látókörrel egészen új alapokon mutatja be célkitűzéseit. Valóságos kincses tárháza azoknak az elveknek, melyek rövid idő után az egész országban mindenütt visszhangoztak s melyek a vízszabályozás munkájánál és a törvényhozás előkészítésénél, valamint közgazdasági életünk irányításánál alapul szolgáltak. Maga utal arra, hogy miért éppen a Tiszaszabályozás nagy feladatát tűzte ki életcélul. „Nemcsak magasabb nemzeti szempontból kívánom a magyarság e bölcsőjének minél előbbi és minél férfiasabb kifejtését, hanem azon alárendelt ok miatt is, mely szerint igen világos előttem, hogy 10 3 1845 december 27-én adja nyomdába, 1840 január hó elején jelenik meg.
