Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
36 folyamán, január első napjaiban Pesten fogják megtartani az érdekeltek nagygyűlését, melyen a társulati küldöttek a kivitel tendői felől fognak tanácskozni. Bereg vármegye határánál fájó szívvel nézte a legutóbbi vízáradásoktól elpusztított területeket, az elrontott utakat, az újra épülő tiszai fahidat, a Szamos elfajult torkolatát, miközben elhatározása újabb szilárdságot nyert. Vásárosnaményban a második tanácskozást, majd Debrecen után Tiszadobon a harmadik megbeszélést tartották meg. Széchenyinek ugyanazokat a javaslatait az előbbi helyen Bereg, Szatmár és Ugocsa vármegyék kiküldöttei, Tiszadobon pedig Bihar, Borsod és Szabolcs vármegyék megbízottai fogadták el. őszinte hazafias fejtegetéseivel mindenütt lelkes híveket szerzett a szabályozás ügyének. Csak Szabolcs és Szatmár maradt tartózkodó állásponton, ahol sokan Széchenyi utazását az ellenzék ellen irányuló korteshadjáratnak nézték. 102 A negyedik s egyszersmind utolsó ülést Szolnokon, Heves, Pest és Békés vármegyék kiküldötteinek jelenlétében hasonlóan szép eredménnyel tartották meg, míg végre Szegeden át október 16-án Pestre visszaérkezett. Az erősen ellenzéki hajlamú, függetlenségi érzésű tiszamenti magyarságot személyes megjelenésével nyerte meg és a Tiszaszabályozás szükségességét erővel oltotta be a köztudatba. Az eddig egyes vidékek lokális jellegű bajaiként kezelt szabályozási problémát országos üggyé fejlesztette, mert mint maga mondotta, a dolgokat „nemzeti nyilvánossággal" vitte. Régen foglalkoztatta a kormányt a Tisza termékeny völgyének ármentesítése, az ellentétes érdekek, sokszor rosszakarat és a hozzáértés hiánya miatt azonban meddő kísérletezés maradt minden. Nagyobb birtokosok elszórtan igyekeztek gátakkal védekezni. A beregvármegyei régi védtölíések nyomai közvetlenül a part szélén sok helyen még ma is láthatók. Az 1827. évben kiküldött „kereskedelmi választmány" szintén programmjába vette a Tisza szabályozását. Az építési igazgatóság 1831. évi jelentése szerint Szeged város töltései 10.000 öl hosszúak voltak. Lányi Sámuel vezetésével 1833-ban megkezdték a Tisza és a mellékfolyóinak felvételét, térképezését. 1842 1844. években a Bodrogközben végzetessé vált gátszakadások miatt élénk és hosszas tárgyalások folytak. A töltések, melyekre csupán kevés és hiányos adatból következtethetünk, hihetőleg igen régi keletűek; legfeljebb közepes árvíz ellen nyújtottak védelmet. Az érdekelt községek és magánosok erős, kitartó küzdelmet folytattak megvédésük és fenntartásuk érdekében. Itthon a megoldásra váró feladatok tömkelege várta Széchenyit. Ezek között legsürgősebbnek mutatkozott a szabályozási költségek előteremtése. Általában a Tiszaszabályozás sikerét kockáztató leggyengébb oldala a megfelelő tőkeerő és a vízjog hiánya volt. Legalább a munkák megindításához egyelőre szükséges pénzfedezet előteremtésén fáradozik. Szóval és tollal sürgeti a rendszeres gőzhajózást, ostorozza a tunyaságot és dologtalanságot, hogy az Alföldet, a színmagyarság igazi fészkét kertté varázsolja. Felrázza a gondtalan jólétben élő nemességet, követeli, hogy áldozatokat hozzon a közjó érdekében, mert az ország anyagi ereje lépést tartott a széles rétegű népesség szegénységével. Valahányszor olyan kiadásokról volt szó, amire nem találtak fede10 2 Zichy Antal: Gróf Széchenyi István naplói. 480. old.
