Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
33 a Tisza Kerecseny és Komoró közötti kanyarulatának átvágását kívánta megvalósítani. Az osztrák kormány nehezen értette meg az alföldi magyarság időnként fellobbanó szabályozási törekvéseit. Egészen más volt az Alduna szabályozásánál, ahol azt a saját érdeke is kívánta. Más alkalommal pedig, mikor a kormány intézkedett az árvédelemről, a közjogi ellentét miatt kifejlődött alföldi magyarság inlrazigenciája minden jelentősebb kormánytevékenységet megakadályozott. Javult ez az áldatlan helyzet, mikor 1844-ben Apponyi György gróf, Széchenyi barátja lett a magyar kancellária vezetője. Metternich bizalmát rövidesen megnyerte és mint a megfontolt haladás híve, felfogását a magyar kancelláriában csakhamar érvényesítette. Nagy része volt abban, hogy Széchenyi reformtörekvéseit Bécsben kezdték megbecsülni. A tiszavölgyi lakosság elkeseredése az 1844. és 1845. vízbő évek áradásai miatt tetőfokra hágott. Beszédes József ismertnevű mérnök a közvéleménytől támogatva elkészíti a Tisza Kerecseny—komorói átvágásának tervezetét, melynek sürgős keresztülvitelét a felföldi megyék érdekeltségei erélyesen követelték. A terv kivitele azonban hosszú vitatkozásokra adott alkalmat. Bereg vármegye és a Bodrogköziek sürgették a szabályozást, a szatmáriak pedig erőszakosan akarták megakadályozni. A szabályozandó folyamszakasz alatt fekvő községek és földbirtokosok attól tartottak, hogy a tervbe vett vízimunkák után az árveszélynek még inkább ki lesznek téve. Tiltakozásuk eredménytelen lévén, feliratban fordultak József nádorhoz. Nem tudtak egyezségre jutni a kisajátított földek megváltási árának kérdésében sem. Az átvágást sürgető bodrogköziek ezalatt felírtak a királyhoz, hogy anyagi eszközeik híján az államtól segédkezet kapjanak. Mire a király válaszképen felhívja József nádort, hogy kérje be a szabályozás terveit; a vitás ügyek elintézésére pedig a nádori bíróságot jelöli meg. 9 1 A benyújtott terveket a helytartótanács azzal az indokolással vetette el, hogy az átvágás által a Tisza folyása majdnem hétszeresen megrövidülne és így ennek a szakasznak az esésnövekedése a Felső-Tiszán zavart okozna. Ugyanekkor (1845 június 1.) a nádor Vásárhelyit bízta meg nemcsak a Kerecseny— komorói átvágás, hanem az egész Tisza folyó egységes szabályozási terveinek elkészítésével. A Kerecseny—komorói átvágás célja az volt, hogy a Tisza „természetellenes dél-északi irányú folyását a kanyar átmetszésével megszüntesse, a mellékfolyó vizeinek jobb folyást biztosítson és egyidejűleg a lápos árterületek vizeit levezesse. Mikor a jóváhagyásra felterjesztett tervezetet a helytartótanács elvetette, a közvéleménytől szított vármegyei érdekeltség idegen szakértők véleményének meghallgatását követelte. Közbejött az 1845. évi nagy árvíz, ami után a közvélemény elégedetlensége immár cselekvést sürgetett. Az érdekeltek jajszavai ismételten zörgettek a kormány ajtaján, hogy az egyesek tehetetlenségén segítsen és élve hatalmával, tettre határozza el magát. Ezt az alkalmat használta fel József nádor és a közvéleménytől támogatni látszó Tiszaszabályozás ügyében 1845 január 12-én értekezletre hívta össze a helytartótanács néhány tagját, az érdekelt törvényható9 1 Felállította az 1840. évi X. t. c. 8. §-a. 2
