Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - III. Németh Endre: Vízállások és vízmennyiségek összefüggése

57 Az kétségtelen, bogy ez a függvény nem azonos a szabatos kiegyenlítéssel nyert függvénnyel, lássuk azonban, hogy mennyire simul a mérési eredményekhez? h = 1-50 1-92 3-02 3-78 4-59 Q számított - 112 144-6 239 311 393-5 Q mért . . . = 111 140 252 313 382 AQ - +1 +4-6 — 13 —2 +11-5 AQ°/° • • • - 0-97o 3-2% 5-4 % 0-6 °/„ 2-9" Ebből pedig az tűnik ki, hogy ez a függvény ép oly kifogástalanul simul a mérési adatokhoz, mint a szabatos eljárással levezetett. Összehasonlítjuk még a két függvényt megbízhatóság szempontjából is. Az összehasonlítás alapjául a középhiba — helyesebben középeltérés — értéke fog szolgálni, mely mint ismeretes, a н=1/Ш2 ' n—

m képletből számítható, melyben n a mérések száma, m az ismeretlenek száma, /

"/1/

1/ pedig az eltérések négyzetösszegét jelenti. Ha a középeltérést az abszolút eltérésekből számítjuk, úgy a szabatos eljárásnál : [A AJ = 2

2-f- 5'9

2-)- 13'

2—3'

2-j— 8® = 280, n — 5, m — 3, tehát H=1/ 280 =

1].

8 I 5—3 közelítő eljárásunknál п és m értéke ugyanaz és ÍAA1 = 1

2+ 4"6

2 —|— 13

2+ 2

2+ 11-5*= 327, tehát H —I / 32

7 =12-8 У 5-3 Mint várható is volt, a szabatos eljárással nyert függvény megbízhatóbb, noha a középeltérésben nem mutatkozik nagy különbség. Még csekélyebb az eltérés a két függvény megbízhatóságát illetőleg, ha a középeltérést a százalékos eltérésekből számítjuk: Szabatos eljárásnál ÍAAK — 4-2

2+ 5'4

2+ 1

2+ 2

2= 45-05 tehát Но/ = 1 45-0

5 — 4'75°/|

> I 5—3 A közelítő eljárásnál f/\AJvo = 0'9

2-f-3-2

2+ 5-4

2+0-6

2+ 2-9

2= 48"99 5—3 Mindezekből kitűnik, hogy a közehtő eljárással igen jó eredményt lehet elémi.