Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - III. Németh Endre: Vízállások és vízmennyiségek összefüggése

52 úgy nyilvánvaló, hogy az előbbi táblázatos eljárást alkalmazhatjuk : ti — log Qi, U = log (m

0 -f- lu) felvétele mellett, megjegyezvén, hogy még az y-t közvetlenül kapjuk, addig az ж-пек csak a logarithmusát kapjuk közvetlen eredményül. Ha kevesebb pontossággal is megelégszünk, úgy a kiegyenlítést grafikusan is elvégezhetjük. Logaritmikus beosztású papíron felrakva, ugyanis a Q és (m

0 + h) értékeket a nyert pontoknak a 17) egyenlet értelmében egyenes vonal mentén kell sűrűsödniük. Miután pedig az egyenes irányt illetőleg a szem rendkívül érzékeny, a kiegyenlitő egyenes egyszerűen befektethető. A befektetett egyenesnek a h tengelyre vonatkoztatott iránytangense adja y-t az egyenes egy tetszőleges pontjához tartozó Q és (m

0~\- h) leolvasásával pedig az x egyszerűen számítható. Általában különbözőj beosztású hálózaton való félrakással nagyon megkönnyíthetjük munkánkat részben a helyes függvényalak megválasztása, részben egyes felvételi adataink ellenőrzését illetőleg. így ha az (m

0-\-h) és Q értékét logaritmikus hálózatban felrakjuk, meg kell próbálnunk az előzőleg már számítással megszerzett m

0 értéket (a vízmérce 0 vonalúnak megfelelő átlagos vízmélység) csekély értékkel fel- és lefelé változtatni. Amennyiben az ilymódon nyert pontsorok egyenesek mentén sűrűsödnek, ez azt mutatja, hogy elsősorban a Q = x (m

0 + h)

y függvény alkalmazása helyénvaló, de azt is megmutatja, hogy az m

0 melyik értéke leghasznavehetőbb, t. i. az, amelyiknek használata mellett a felrakott pontsor legjobban megközelíti az egyenest. Ha a Q és h értékeket félig logaritmikus hálózaton (azaz' amelyiknél az egyik koordináta irányában logaritmikus, a másik irányban pedig lineáris a beosztás) felrakjuk és a pontsor egyenest mutat, ez a körülmény log Q — log Q

0 = a-h azaz Q = Qo-a

h függvényre utal. Amennyiben egyetlen egyenes nem fektethető a pontsorba, de a pontok sűrűsödéséből, két metszőegyenesre lehet következtetni, úgy két függvény alkalmazandó, melyek a hálózat milyensége szerint a fenntebb leírt függvényosztályokból valók. Ilyen esetben azonban meg kell vizsgálnunk a keresztszelvényt, hogy van-e valami olyan ok, amely ezt a törést indokolttá teszi (pl. a vízszínszélesség nagymértékű vagy hirtelen változása) és ügyelnünk kell, hogy a töréspontnál a két függvény jó megközelítéssel ugyanazt az eredményt nyújtsa. Itt jegyezzük meg még, hogy a Q = A + Bh + Ch* alakú függvény állandóinak közelítő úton való megszerzése úgy is történhetik, hogy először grafikusan egy jól simuló Q = x(m

0 + h)

y függvényt keressünk fel és abból az 1. fejezetben bemutatott sorbafejtéssel jutunk a négyzetes függvényalakra. Meg kell említenünk még, hogy miként hasonlíthatók össze az egyes függvényalakok a pontosságot illetőleg, azaz abból a szempontból, hogy mennyire simul a függvény a mérési adatokhoz. Például egy mérési csoport alapján két különböző