Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

26 kísérleti úton levezetett S

t alak-értékkel (Formwert) kíván jellemezni. Ez a kontrakciós tényezőnek felelne meg és ezért változik a meder beépítettségével. A megoldandó probléma nehézségeire való tekintettel kiválasztottak egy ú. n. 12. ábra. A karlsruhei kísérletek néhány jellegzetes alapalakja és határalakértékeik. (A négyszögekbe írt számok és a hármas vastag vonalak azt is feltüntetik, hogy hogyan oszlik meg a duzzasztó hatás a pillérfő és a vég között.) normálpillér-ulaleot

7 (12. ábra), melyre különböző méretarányban és különböző beépítettség mellett végzett 131 kísérletből a következő duzzasztási képletet vezették le : л = (0-4a -f- a* + 9OL

4) (1 -f 2ш) к A képlet határok között addig alkalmazható, amíg OJ < Ulhatár — 27 + 21a Bármely más pilléralak okozta duzzasztás pedig h = ö

tz a normálpillér által előidézett duzzasztásból a pillér alakértékével való szorzás útján nyerhető. Mivel ez utóbbi maga is függvénye a beépítettségnek, minden egyes pilléralakra kísérletileg megállapították az a = 0 ideális beépítettségnek megfelelő S

0 ú. n. határ-alakértéket (Grenzformwert), melyből t>'l = Í>'O — " (So — 1) képlettel számítható bármely esetre a vonatkozó alakérték. Az eredmények azt mutatták, hogy a fenti formulák egyszerüsíthetők és a gyakorlatilag többnyire előforduló esetekben, midőn 0-06 < a <0'16 és 0'03 < w < O'IO s>t 2 F 2g 7 Nem mintha ez a gyakorlatban normál-ként alkalmazható lenne ; ennek az alaknak csupán az a rendkívüli előnye, hogy esztergapadon, teljes pontossággal állítható elő.