Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

27 .hol csúcsívben végződő pilléreknél <)' — l'O körívben „ „ = 13 ékalakban „ „ = T7 derékszögű síklappal lezárt „ = 2'1 Ez az igen egyszerű képlet a pontossal számított értékekhez képest legfeljebb 16

9/t-ai eltérő eredményeket adott, ami teljesen kielégítő. Rehbock empirikus formulájának elméleti jogosultságát Krey igazolta. Ugyanis ha Krey idézett képletében

8 s g és (J

t—Jj-tői, mint igen kis számoktól eltekintünk, ha továbbá vi = vg a gyakorlatban megengedhető helyettesítéssel élünk, a VI

й'— Vo

2 V* — V

2 Ä = S

i_

S3 = __ kifejezéshez jutunk. Mivel a kontinuitás folytán F F vi—-j^-v és vo = j, v, írhatjuk, hogy F vagy a hídduzzasztás csekély voltára való tekintettel —7- — 1-еt téve l'o alakba megy át. Mivel itt ismét (—-—-1 é

s 1; kísérletileg megállapított, a pilléralaktól függő állandó, a kifejezést így is írhatjuk: *=f/(f) Л

2d\ , -d I függvényt <)' JJ alakban írva: h — iïa• —Rehbock az első, aki a mozgásállapot-változás esetére külön duzzasztási képletet vezet be. Az előzőekben láttuk, hogyha a túlságos szelvényszükítés miatt az energiavonal hirtelen fölemelkedésének kellett bekövetkeznie, a pillérek között épen a határmélységgel halad a víz és a híd környezetében rövid szakaszon áramlásból rohanásba megy át a mozgás. Ilyen esetekben a súrlódásnövekedés hatása elhanyagolható és a tisztán elméleti úton meghatározott duzzasztás (a pillérek közötti vízmélység ismeretes lóvén, az elméleti számítás lehetséges) a kísérleti eredményektől legfeljebb 4

C o-al tért el. 8 Lásd a 11. ábra jelöléseit.