Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései
19 A sebesség a nyomás függvénye lévén (vi = [/ 2glu ToricelliJ, minden további nélkül felrajzolható a sebességek ábrája is, amiből a középsebességet meghatározva, az átfolyó vízmennyiséget a nedvesített területtel való szorzás útján kapjuk. (9. ábra.) A keresztszelvényen átfolyó vízmennyiség lcét részből tevődik össze : a h magasságban szabadon átbukó q t részből, ahol a sebesség y 0-tól y2g(h-\-ko)-ig parabolikusan változik és a t magasságú rétegben nyomás alatt átfolyó q 2 részből, ahol a víz az állandó (h k 0) nyomásnak megfelelő |/ 2g(h-\-hj) sebességgel folyik át. Az átbukó részen a középsebesség két parabolaszelet területkülönbségéből számítható, ezért ,, I \/~2g f(h + ko/ h — ко У ,. 2 , . г!Гг/, i 7 ,v , V! qi — f'iviïi — fi — — hb = — "lb V 2g[(h + kJ'* — ko''] a nyomás alatt átfolyó rész pedig q, = u,v 2F 2 = <>o [/~2g(h -f- köjb-1 = ujj •t\/~2g(h + к 0У>~Ebből a teljes vízmennyiség, hidaknál Jlühlmann szerint и L — n s = n-t véve Q = qi J\-qs = fib V~2 : -, (h + ко/'' - 4 ко'' + t V~h + ko о ö ( Ez a felépítésében igen világos képlet a hídokozta duzzasztás valódi nagyságát csak megfelelő korrekcióval adhatja meg, mert nem veszi tekintetbe, hogy — a bukógáttal ellentétben — a pillérek mögött a vízszín újra fölemelkedik. A pillérek között a vízmélységet a beépítés előttivel (t) azonosnak veszi, ezért a vele számított értékek elég jól megközelítik ugyan a pillérfők vonalában jelentkező látszólagos duzzasztást, de a pillérek beépítése előtti és utáni megfelelő vízszínek különbségénél: a tényleges duzzasztásnál sokkalta nagyobbak. (A képletet különben alapjaiban támadta meg Bundschuch; lásd a Vízügyi Közlemények XI. évf. 1. füzetében Kenessey Béla ismertetését.) 1 Vo 2 , A fenti képletben szereplő ко — — érték maga is a keresett duzzasztás függvénye Q \ "9 V o~^B(t-\-T)/ a s z^mitas meglehetősen kényelmetlen, többszöri próbálgatást tesz szükségessé, miért is számos szerző törekedett annak egyszerűsítésén. így Lesbros a kicsiny q t tagot, mások — hidaknál meg nem engedhető módon — az érkező víz sebességét hanyagolták el. Más auctorok, — köztük Heinemann, — a nyomási ábra csekély átalakításával igyekeztek egyszerűsítésre, Mehmcke pedig szellemes helyettesítés bevezetésével h-ra közvetlenül megoldható alakban fejezte ki az eredeti képletet. Navier is szerkesztett bukógát-formulát. Az edényből való kifolyásnál megfigyelt vízszínsülyedésnek megfelelően q, számításánál a nedvesített területben /i-nak tört részét szerepelteti és az érkezési sebesség helyett az eredeti sebességnek megfelelő sebességmagassággal számolQ = q j -f q., — „b \/~2g [0 7247 h [/ 0'6195 h -f к -f-1 \fh-\-k] Wex kiegészíti a 9. ábrán látható nyomási ábrát a pillérekre ható nyomásból az átfolyási szelvényre átadódó résszel és a fellépő szívóhatásnak — mindenesetre csak V ' s feltevésen alapuló — -— értékével. így az átfolyó vízmennyiségre nagyobb, adott y-nál pedig a duzzasztásra kisebb értéket kap. Hofmann a némileg módosított Külilmann képlettel kapott értéket a pillérek alsó végénél jelentkező duzzadással (?) teszi egyenlővé
