Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései
20 s önkényesen felveszi, hogy a pillérek előtt ennek kétszerese lesz a duzzasztás. Később teljesen empirikus alapon további módosításokat eszközöl képletén, de ezeket kellően nem indokolja meg. A Iddduzzasztás számítására használatos képletek másik csoportja a d'Aubuisson nevével kapcsolatban ismeretes „ „ h =v£-vl kifejezés és ennek különféle átalakításai. vo = T t. ^ , és vi — helyettesítés után a formula általánosan ismert alakig t -f- h) pbt jához jutunk: v, y / y I Voltaképen Bernoulli tételének alkalmazása ez, s a keresett duzzasztás. — mint azt a 10. ábra szemlélteti, — a megfelelő sebességmagasságok különbsége. Gyökerét ennek is a laboratóriumi kutatás atyjánál Dubuat-nél találjuk, aminthogy egyszerű átalakítással kimutatható, hogy ez a képlet nem más, mint a bukógát-formula második ( y része: a nyomás alatt átfolyó rész. Ugyanis vó 2 — -JJJ] helyettesítéssel aj-ból: 2g(h + ko) = (^j Mindkét oldalból gyököt vonva és rendezve : Q = f ,bt \/2rj(h + koj = q 2 Ha d'Aubuisson képletét ebben az alakjában hasonlítjuk össze a bukógát-formulákkal, minden további nélkül világos, hogy mivel az átbukó csekély q t rész el van hanyagolva, ezzel a képlettel a Rühlmann-íéle kifejezéshez képest valamivel nagyobb értékeket kapunk. Bár gyakorlati szempontból nem túlságos jelentőségű, mégis megemlítem, hogy Bernoulli tétele szigorúan csak egyes elemi vízrészekre áll, a középsebességekre pedig csak némi korrekcióval alkalmazható. Kimutatható ugyanis, hogy i J vi 2dF—, ahol « > 1 A középsebesség meghatározása : ^ Vk — —I VídF ahol Vi — Vk i A V az elemi vízrészek sebessége. Ebből : fvidF=v kF+f/\vdF amely kifejezésben a jobboldal második tagja szükségképen zérus. Vi fenti értékének helyettesítésével: fv?dF— vk 2F 2vlf A vdF+fA v4F Itt a jobboldal második tagja az előzőek értelmében ismét zérussal egyenlő, a harmadik tag viszont lényegesen pozitív, ezért írható • vfäF — v k 2(1 -f n) = «vk 2 ahol a>l 10. ábra.
