Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
11 Sió—Sárvíz— Kapos szabályozásai és más helyi ármentesítési munkálatokon kívül a XVIII. században a hajózás elősegítése ügyében is folytak komoly tár gyalások. A Száván egy állandó hajózási bizottság működött. Hosszú időszak következett ezután (1790—1844-ig) mikor a magvai országgyűléseken a vízszabályozás csupán állandó vita tárgya volt. Megérésre csak a reformkor tudta vinni a vízszabályozás ügyét. 2. A XVIII. század vízszabályozásának eredményei és a későbbi visszaesés okai. A XVIII. század legnagyobb eredményes vízügyi vállalkozásai a Béga folyó szabályozása és a Ferenc csatorna megépítése voltak. A Béga folyó Krassó-Szörény vármegye Kiszelő helyiségénél lapályosabb területre érve, vad, rendezetlen állapotban barangolta be a vidéket. A Berszó patak befogadása után Torontál vármegyében közel 200.000 holdnyi területet tartott állandóan használatlan állapotban. Gróf Merczy Ferenc temesvári katonai és polgári kormányzó, ki a Bánát minden megyéjében lecsapolásokat végeztetett, a XVIII. század húszas éveiben a Béga folyó szabályozását és hajózhatóvá tételét tűzte ki főcélul. Ez által egyrészt Temesvárnak élelmiszerekkel való ellátását, másrészt a nagykiterjedésű erdőkből kitermelt faanyag leúsztatását, értékesítését akarta megkönnyíteni. A Béga temesvár—klekki ágát mesterséges ásásokkal rendezte. Az ekként végrehajtott szabályozás azonban rövid lejáratú, tökéletlen volt s csakhamar átalakításra szorult, mert a Béga csekély vize hajózás céljaira elégtelennek bizonyult, a nagy vizeket pedig nem tudta levezetni. Ezért 1758—60-ig Fremaut Miksa hollandi mérnök terve szerint egy 10 km. hosszú tápcsatornát ástak a Temes folyóból kiágazólag a Bégáig, hogy ennek segélyével a Temes vize — vízhiány esetében — részben, vagy egészben is a Bégába vezethető legyen. A vízállás szabályozására egy alkalmas zsilipes fenékgátat építettek. Ugyanekkor a Bégának 10 km-rel alább fekvő pontjától kiindulva egy árapasztó csatornát vezettek a Temes folyóhoz, hogy a Bega árvizeit alkalom adtán a Temes folyóba vezetve, vízszínét csökkenteni lehessen. E két műcsatorna (tápcsatorna, árapasztó csatorna) és zsilip adta meg a Béga folyónak „hajózási csatorna" jellegét, holott nem egyéb, mint csatornázott folyó. A Bégaszabályozás később a megkezdett nyomokon halad tovább, míg végre az 1882. évi XXVI. t. o. alapján a hajózás igényenyeinek megfelelő átalakítása, valamint a belvizek rendezése befejezést nyert. Hogy mily jelentékeny munkát igényelt a szabályozás, mutatja többek között az. hogy Temes és Torontál vármegye 1799-től 1808-ig terjedő 10 év alatt közel 3 millió közmunka napszámot szolgáltatott. A század második nagy vízműve a Tiszát a Dunával összekötő 15Уг mérföld hosszú hajózó csatorna a Ferenc csatorna volt. Л Tisza és a Duna hajózási útját kh. 30 mérfölddel rövidíti meg. Nevét I. Ferenc császárról nyerte, aki előbb Kiss József és Gábor, később pedig Hoppe Szaniszló vezetése alatt álló részvénytársaságnak 1 4 szabadalmat adott a csatorna megépítésére. Régi része 1795— 1801-ig 4 millió forint költséggel épült. A részvénytársaság sok és jelentékeny akadályt hárított el maga elől, míg a megkezdett munkát állami támogatással sikerrel befejezhette. A csatorna részére szükséges kincstári, majorsági és úrbéri 1 4 Királyi szabad hajózási társaság.
