Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - IV. Kisebb közlemények
117 csatorna szélessége hányszorosa a zsilipnyílás szélességének. Első közelítésül tehát azt mondjuk, hogy a keresett h sugárvastagság ugyanannyiad része lesz a zsilipnyílás magasságának. Ebből a (II—h) esésmagasságot kiszámíthatjuk s az előző tanulmány v — 2g(H — h) képletével kiszámítjuk az átfolyás sebességét, Q = vF\A~2gh 0 képletével pedig az átfolyó vízmennyiségét. A Q ismerete után a bv képletből már pontosabban állapíthatjuk meg a h értéket. Ha az első közelítésre az eredeti felvétel h-ja és a kiszámított 7< értékek egymással nem egyeznek eléggé, az eljárást megismételjük. A 7t ismerete után az 1. képlet minden további nélkül megadja a keresett hx magasságot. A kiszámított eredmény esetében az alsó víz hengerrel fedett, de ha az alsó, már felemelkedett víz mélységét csak csekéllyel sülyesztjük, a henger elfúvódik. Tehát az e példában levő viszonyok közt labilis egyensúly esete áll fenn, s így gyakorlati esetben célszerű a vízpárna megállapított mélységét növelni. Adott esetben ajánlatos annak megkövetelése, hogy az alsó víz a kifolyó sugarat teljesen, vagy legalább is a nyílás felső éléig fedje, vagyis olyan viszonyok legyenek, mint a 3. példában. Szerző tanulmányában megjegyzi, miszerint annak érdekében, hogy a víz azon szakaszát, amiben a vízemelkedés, vagy ugrás lejátszódik — lehetőleg megrövidítsük, a kifolyó nyílás alá vízpárnát kell építenünk. Azt mondja továbbá, hogy a levehetett képletek ekkor is közelítőleg érvényesek maradnak, ha a h és h x értékeket a vízpárna fenekére vonatkoztatjuk, mert így csak csekély hibát követünk el. Ugyanis a vízpárnában a már felemelkedett víz sebessége a v sebességhez képest csekély és így a lökőerőre való befolyása szintén kicsiny. Figyelembe veendő továbbá, hogy amennyiben az energiának a vízpárnán balul kell megsemmisülnie, az 1. képletbe a b érték helyett csak az a szélesség teendő bele, amelyen belül a lövellő sugár a párnában kiterjeszkedhetik. Erre azonban, valamint a párna hosszára nincsenek adatai és csak a jó érzékű becslést a.' án lJ a- Kenessey B. 3. Vízugrás és az energia megsemmisülése vízben. A „ Der Bauingenieur" 1927. évi 49. füzetében dr. Safranez Kurt a berlini műegyetem vízépítési laboratóriumában végzett kísérletei alapján megvizsgálta a csatornákban az esés ínegcsökkenésekor fellépő vízugrások eseteit, s az ezekre vonatkozó képleteket. Vizsgálatai során megállapította, hogy az energiasíknak a fenék fölött v s ») * . .. (amiben t a közepes vízmélység, v a víz sebessége) változatlanul való maradásával a jelenségek nem magyarázhatók helyesen. Ezzel ellentétben, ha a csatorna egység szélességű részén lefolyó víz mennyisége q, az erősíknak о t 2 2 ) 9 2 magassága marad változatlan és szolgálhat a viszonyok mérlegelésének alapjául.
