Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - IV. Kisebb közlemények

118 Az energiasík egyenletéből a CQ

2 _<f b

22g 2g helyettesítés alkalmazása után a l

3— H-t + C=0 3) egyenletet kapjuk, aminek t szerint mindig három valós gyöke van. E gyökök között kettő pozitív, egy pedig negatív. Ez más szóval azt jelenti, hogy a Q vízmennyiségnek az energiavonal H magassága mellett kétféle lefolyási lehetősége van. Ezek a lehetőségek : lövellés és áramlás. Amíg közismerten v -t, a víz lövell, ha pedig v<Z g-t, a víz áramlik. A határesetben, tehát amikor az egyensúly labilis, a határmélység és az ennek megfelelő határsebesség *tV gtg A nagyon érdekes tárgyalás során a határmélység esetét vizsgálva, azt állapítja meg, hogy amíg a víz az áramlásból megy át a lövellésbe, addig a kérdés vizsgálata nehézség nélkül való és az átmenet egyenletes. Ha azonban a lövellés megy át áramlásba, vízszínemelkedés keletkezik, ami lehet ugrásszerű, vagy folytonos átmenetű. A két lehetőség azonban egy- és ugyanazon jelenségnek csak két különböző nyilatkozási formája. Ehhez fűzi azután igen érdekes fejtegetéseit, amelyek szerint a jelenség az energiasík változatlanul való maradásával nem magyarázható. A továbbiakban a vízugrásra vonatkozólag ismert képleteket három csoportra osztja és pedig I. az energia veszteség nélküliek, II. az impulzuson alapulók csoportjára, amikhez harmadikul III. a Merrimann- féle képlet járul. Alkalmazzuk a továbbiakban a következő megjelöléseket : tx = a vízmélység a vízugrás előtt. tg = a vízmélység a vízugrás után. tg—ti — S — a vízugrás magassága. Vi —a vízsebesség a vízugrás előtt. = & vízsebesség a vízugrás után. ti R= V

l V 9ti Vegyük most már sorba az egyes csoportokat. I. A Bernouilli-féle elv szerint az energiasík magassága az ugrás előtt és után változatlanul marad, tehát а V,