Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - IV. Habekoszt Alajos: A permetező öntözés

l) V zésénél nem azokat az adatokat használtam lel, melyek a felsorolt adatok matematikai összegezéséből adódnának, hanem a rendelkezésre álló összes adatok külön-külön vétettek figyelembe. Az eredmény az, hogy 1 köbméter öntöző víz 15 aranyfillér költséggel szemben, átlagban 35.4 aranyfillérrel értékesült, ami 20.4 aranylillér üzemi feleslegnek felel meg. A nyers bevételi többletből tehát az üzemi költségek 42.3%-ot emésztenek fel. Megjegyzendő, hogy a végleges átlag képzésénél a német üzemi költségek a magyarokkal megegyezően 15 fillérben, a termények értékesítésénél szintén a mi árainknak vétettek számításba, holott ott az üzemi költségek kisebbek, a terményárak pedig magasabbak. Az egy köbméter vízre számított fenti értékeket egy kat. holdra adott 1 mm. csapadékra számítva azt eredményezik, hogy 1 mm. csapadék átlagban 199 aranyfdlérrel értékesiilt. A tényleges bevételi többlet tehát 112.75 aranyfillér. A legelőkön eléri eredmények számszerű értéklése már nagyobb nehézségekbe ütközik. Az erre vonatkozóan idézett adatok azonban erre is tájékoztatást nyújtanak. A városi szennyvizekkel történt öntözéseknél a bevételi többlet és a költségek közti arány némileg kedvezőtlenebb, ami természetes is. Az öntözéssel ugyanis nemcsak a nedvesítés, hanem a trágyázás is lényeges szerepet játszván, az adagolt vízmennyiségek általánosan nagyobbak, ami az üzemi költségek aránylagos emelkedésével jár. A víz trágyázó értéke azonban ezekben a költségekben kifejezésre nem jut. A szennyvizek trágyázó hatásának mérlegelésénél figyelmet érdemel pl. a München melletti ilyen öntözésről közölt az az adat, hogy a frissen feltört rét első évi öntözés után 49 métermázsa, a rákövetkező évben ugyanazon vízmennyiséggel már 77 métermázsa szénát adott. Másutt ilyen öntözéseknél szerzett tapasztalatok hasonló eredménnyel jártak. Mit öntözzünk? Kiindulva abból a tapasztalatból, hogy minden gazdasági növényünk a szárazságot többé-kevésbé megsínyli, szélsőséges klímák mellett a következtetés csak az lehet, hogy az öntözés minden növényre ajánlható. Más kérdés azonban, hogy melyek azok a növényi, illetve ezek mely válfajai azok, melyek az öntözési különösen meghálálják? Az eddigi tapasztalatok szerint a gabonanemükre száraz tavaszon adott aránylag csekély eső csodákat tehet. A kapásoknál szerzett tapasztalatok szintén kedvezőek. Sajnálatos azonban, hogy az egyes növények és különféle válfajainak időszakos vízszükséglete nálunk még tisztázva nincsen. Kísérletek eziránt megindultak, de azok sajnálatra méltó okokból még lezárva nincsenek. Még sajnálatosabb, hogy az egyes gazdaságokban elért kedvező és kedvezőtlen eredmények a nyilvánosságnak ma még nem hozzáférhetők. Így azok nem is lehetők megbeszélés és általános megvitatás tárgyává. Nem vonhatók le azokból általános értékű következtetések és a fogalmak ezen a téren nem tisztázódhatnak. Pedig ezek az adatok rendkívül érdekes és még értékesebb útbaigazításokkal és útmutatásokkal szolgálhatnának. Az adózás terén intézményesen megteendő könnyítések ezen a viszás helyzeten szintén sokat javíthatnának, ami a közre is kiszámíthatatlan előnnyel járna. Az előzményekben felsoroltak nem hagyhatnak fenn kétséget az iránt, hogy a permetező-öntözés legracionalisabb kihasználását a takarmány és zöldtrágya-növények termelése biztosítja, melynek kihatása az állattartás és föld termőerejének fokozásának szempontjából kiszámíthatatlan. Legalkalmasabbak ezekre az aratás utáni nyári hónapok, melyeknek igen kedvező egyéb klimatikus