Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

l) V Fokozható volna még a várható jövedelem azáltal is, ha az egyes völgyzárógátak mellé szintén vízerő telepek épülnének, melyek 1—2 m.

3 vízzel és a zárógát magasságához képest 20—25 m. eséssel dolgoznának s ilymódon 5—6 darab telep működhetnék 200—600 lóerővel, mi közepes számítással 1500— 2000 lóerő kihasználását tenné lehetővé. A Bükk és Mátra hegységekben építendő völgyzárók építése előreláthatólag nem járna nehézségekkel. A kőanyag rendelkezésre áll, a vasúti vonalak is fölvezetnek a magasabb pontokig (Eger—Putnok, Kál—

Kisterenne). A fővízierőtelep Hatvan közelében épülhetne s így a fővárostól légvonalban 50—60 Km. távolságra lenne. Fogyasztó közönsége a hatvani és selypi cukorgyárakkal, továbbá a salgótarjáni szénvidéken létező és létesíthető gyártelepekkel volna biztosítható. Megemlítjük, hogy a vízierőtelepekkel kapcsolatban mintegy 100 Km. távvezeték építése is szükséges volna. Ennek 350—400 milliós költségét azonban nem vettük a költségek közé, mert az elektromos energia eladási árát a kapcsolótáblán történő eladásra vettük föl. (A fogyasztói ár ma 26—40 korona Kw-óránként.) III. A fölsorolt területek harmadika: a Duna—Tisza köze. Az öntözés ügye itt van legelőbbre, amennyiben itt már fennáll a pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat s az ezáltal végrehajtandó munkálatok sorsát az 1922. évi XXV. t.-c. biztosítja. E társulat lecsapoló főcsatornája Bajától fölfelé 94 Km. hosszú s ennek folytatása az 53 Km. hosszú öntöző-csatorna, mely Taksony és Haraszti községek között ágaznék ki a soroksári Duna-ágból. A lecsapolás munkálatainak ismertetése nem tartozik feladatunk sorába, a munkálatoknak csupán az öntözésre vonatkozó tervezetét ismertetjük, melyet még 1898-ban készített el a budapesti m. kir. kultúrmérnöki hivatal. E terv szerint a Duna folyó -|-1.10-es vízállásánál másodpercenként 5.0 m.

3 víz volna kivehető, mely vízmennyiséggel 20,000 kat. hold öntözése lett előirányozva. Az öntöző csatorna 3.5 m. fenékszélességgel és 1:1-hez hajló oldallejtőkkel bírna. Esése kilométerenként 2 cm. Tekintve azt, hogy a lecsapoló társulat körébe tartozó mintegy 120.000 kat. holdnyi területnek egy része szikes jellegű, a lecsapolásnak öntözéssel való kiegészítése föltétlenül szükséges. Az érdekeltségek egy része azon álláspontra helyezkedett, hogy a lecsapolásnak öntözés nélkül való végrehajtása a szikes területekre nem hasznos, de ellenkezőleg, káros hatással lesz s mivel a terv szerint először a lecsapolás lenne végrehajtandó, fentiek alapján ellenezte a lecsapolás végrehajtását. Ha mérlegeljük, kétségtelen, hogy az érdekeltség álláspontja, ha nem is teljesen helytálló, de van némi alapja, mert mint az előzőkben már kifejtettük, a szikesek megjavítása csakis a káros sók kilúgozása által érhető el, mihez természetesen víz kell. A helyes kiindulás mellett az érdekeltség akkor jutott téves következtetésre, mikor elfeledte, hogy azok a vad vizek, melyek tavasszal a szikesekre kerülnek, már azért sem lehetnek megfelelő hatásúak, mert bár a káros sók oldott állapotba kerülnek, a csapadékvíz kellő időben nem távozik el s a fejlődő növényzettől a levegőt zárja el s így fejlődésében megakadályozza. A lecsapolás végrehajtása esetén a vadvizek eltávolíthatók s az öntözőcsatorna elkészüléséig annak sincs akadálya, hogy az érdekeltség a lecsapoló