Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

6,5 csatornák ideiglenes elzárásával a szikes területeket bizonyos mennyiségű vízzel lássa el. Utóbbi azonban csak fél megoldás, mert csak akkor végezhető, ha a csapadék rendelkezésre áll. míg a rendszeres öntözés épen a csapadék hiányát pótolja. A Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat körébe eső területekből közel 29,000 kat. hold szikes, melynek öntözésére 7—8 m.

3 vízmennyiség volna szükséges. Arra, hogy ezen szikesek a lecsapolás után kellően megjavíthatok legyenek, továbbá figyelemmel arra, hogy a szikeseken kívül más területeken is berendezhessenek öntözéseket, okvetlenül szükséges volna a társulat által létesítendő öntöző-csatornának olyan mérvű kibővítése, hogy az a Duna kis vizeikor is 10 m.

3 vízmennyiséget vezethessen. A szükséges vízmennyiség esetleg duzzasztás által volna biztosítandó. Tanulmány tárgyává kellene tenni, hogy a soroksári Dunaág vízierejének tervezett kihasználásával miképen volna kapcsolatba hozható a Dunavölgyi Társulat által létesítendő öntözőcsatorna víz ellátásának problémája. Mert kétségtelen, hogy vétek a fővárostól alig 40— 50 Km. távolban levő területeket terméketlenül hevertetni, mikor megfelelő mód van azok kihasználására. A halastó-gazdaság, a konyhakertészet bevezetése ott. ahol a szállítás könnyen eszközölhető, a fővárosnak olcsóbb élelmiszerrel, tejjel zöldséggel és gyümölccsel való ellátását biztosítaná. A kérdés nemcsak nemzetgazdasági, hanem üzleti szempontból is figyelemreméltó és csodálnunk kell azt, hogy ily természetű munkálat, mint a pestvármegyei önlözőcsatorna, pénzügyi köreinket teljesen hidegen hagyja, noha üzleti szempontból igen jövedelmezőnek kell tartanunk. * Fejtegetéseink elején már utaltunk arra, hogy a modern vízgazdálkodás az, mely az alföldi szikesek termővé tételénél döntő jelentőségű. Ily modern vízgazdálkodás, föltéve, hogy az öntözőcsatorna megépül, már 2- 3000 kat. holdtól fölfelé lenne létesíthető, legcélszerűbben azonban 30—40 ezer holdas komplexumon. E szempontból a vízgazdálkodásra elsősorban a Tisza balpartja alkalmas, ahol 40—50 ezer holdas, egy-két tulajdonos kezén levő, legnagyobbrészt szikesekből álló birtoktestek vannak. Már nem ennyire kedvező a helyzet a Tisza jobbpartján, ahol a tervezett csatorna kihasználása inkább rét- és kertészeti öntözésekre szorítkoznék. A Duna-Tisza közén a kisebb öntözések mellett lehetne egy-két nagyobb terjedelmű öntözést, illetve vízgazdaságot berendezni. Az előzőkben ismertetett öntöző-csatornák csak azt a célt szolgálnák, hogy a vizel szállítanák és a vízemelést elkerülhetővé tennék. De a vízgazdaság belső berendezése, a tápláló csatorna létesítésével együtt már a birtokost terhelné. A 30—40 ezer holdas vízgazdaságoknál ez is sokra rúgna, mert 15—20 Km-es tápláló csatornával és sok Km-es töltés építéssel kell számolnunk. Mindamellett már az is óriási eredmény, hogy a vízemelést elkerülhetjük. A jelenlegi 800 koronás szén- és 250- 300 koronás kenőolaj árak mellett a szivattyúzás igen nagy összegeket emésztene föl. Egy példával ez teljesen megvilágítható. Legyen egy 10.000 kat. holdas tógazdaság, melynek átlagosan egy méteres vízborításához kereken 57.5 millió m.

3 víz kell. Ha e vízmennyiséget 60 nap alatt (24 órás üzemmel) átlagos 3 m. magasságra akarjuk felemelni, mintegy 650 5