Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

54 Elek, Treitz Péter, Küzdényi Szilárd foglalkoztak, a külföldi irodalomban llilgard amerikai és Raumann német szakíró munkái értékesek. Az amerikai elfogadott és bevált álláspont dr. Sigmond szerint a következő: 1. A szikes talajok egyedüli javítási módja az öntözés, vagyis a káros sóknak vízzel való kioldása. 2. Ha a talaj rétegeződése és a rétegek fizikai alkotása olyan, hogy az öntöző víz a lalajon átszűrődik és a föld árjával eltávozik, akkor az öntözés egymagában is elég és sikeres. 3. IIa a talaj természetes vízvezető képessége rossz, akkor az öntözésen kívül talajcsövezést is kell alkalmazni. 4. A talaj kilúgozása csakis árasztóöntözéssel megfelelő, mivel a talaj teljes átmosása a cél. Hilgard álláspontja az amerikai szikesekre teljesen bevált s ennek következtében szikeseink javításával foglalkozó szakembereinkre sem maradhatott hatás nélkül. Pedig az amerikai és az alföldi magyar szikesek közötti különbség lényeges. Az amerikai szikesek többnyire annyira vízvezetők, hogy a csurgalék víz az alagcsöveken át a káros sókat hosszabb, rövidebb idő alatt kimoshatja. A mi alföldi — főleg tiszamenti — szikeseink annyira kötöttek, hogy az alagcsövezés iránt érzéktelennek mutatkoznak. Másik lényeges különbség az amerikai helyzet és Alföldünk között az, hogy itt az öntöző víz nem áll oly bőségesen rendelkezésre, hogy azzal a területeket eláraszthassuk. Hazai szikeseink megjavítására két mód kínálkozik: 1. a sóknak mesterséges kémiai, vagy mechanikai úton való lekötése. 2. a káros sók kioldása víz segítségével. Az első csoportra nézve Küzdényi Szilárd a szikesek javításával foglalkozó egyik munkájában

6 kilenc olyan módszert sorol fel, melyek a talaj tulajdonságainak kémiai, vagy fizikai úton való megjavítását célozzák. Ezek sorából legismertebb a gipszezés. Ezt a módszert az amerikai példák után hazánkban is alkalmazták, de az ily irányú kísérletek alapján Cserháti Sándor megállapította, hogy a gipszezésnek hazánkban gyakorlati jelentősége nincsen. Figyelmet érdemelnek Küzdényi Szilárdnak oly irányú kísérletei, melyek során a szikes talajt 20—30 cm vastag szalmaréteggel borította. Szerinte — ily módon — a téli csapadék legnagyobb része raktározható és megőrizhető a talaj számára s így a növénytermelést lehetővé teszi. Azonban ezen eljárás sem alkalmas nagyobb területek megjavítására, azonkívül függvénye a szalmatermésnek s a jelenlegi szalmaárak mellett realitása sincsen. Mindazonáltal Küzdényi fején találta a szöget, midőn a szikes talaj termőerejének megjavítását a talajnedvesség konzerválásában keresi. Mivel a talaj tulajdonságainak megváltoztatására szolgáló első csoportbeli módszerek különböző okok miatt nem váltak be, a szikesek nagyobb terjedelemben való megjavítására nem marad más hátra, mint a vízgazdálkodás. Szándékosan használtuk az öntözés helyett a vízgazdálkodás kifejezést, annak jelzésére, hogy az alföldi területek termővé tételénél nemcsak a szorosan 6 Kiizdényi: Gazdaságos eljárás a sziknek termőfölddé átalakítása. 1914.