Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - II. Rozsnyay Károly: A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40 éves működésének eredményei az 1879-1918. években
33 Ö Felsége Magyarország apostoli királya és a törvényhozás együttes jóváhagyása után az 1881-ik év meghozta a magyar kultúrmérnöki intézmény működésének állandó és végleges jellegét. A talajjavítások előmozdítására az intézmény akként lett megszervezve, hogy az állami kultúrmérnököket bárki kérvényére díjtalanul bocsátotta a miniszter a gazdaközönség rendelkezésére, úgy a felméréseknél, mint a tervezéseknél és a legnagyobb részben házi kezelésben végrehajtott kiviteli munkálatok vezetésénél, csupán az esetleg alkalmazott vízmesterek csekély napidíjai és utazási költségei terhelték a munkáltatókat. Később látni fogjuk, hogy mily áldozatokba került ez az országnak, de viszont arról is meg fogunk győződni, hogy ezek a kiadások a leggyümölcsözőbb befektetések közé sorolhatók, nemcsak állampénzügyi, hanem erkölcsi hatások következtében is. „A magyar kultúrmérnöki intézmény rohamos fejlődésének és eredménydús működésének ez volt és ma is ez az alapja." Ugyancsak üdvös intézkedése volt a miniszternek az is, hogy szegényebb Árva vármegyében állami költségen mintaalagcsövezéseket rendeztetett be, szemléltetővé tévén ezen legintenzívebb talajjavítás mibenlétét és hatását a felvidéken is. Ugyancsak államköltségen szereztettek be alagcsősajtók is, melyek azután kölcsön adattak, s az alagcsövek árai az alagcsősajtókat kikölcsönzőkkel szemben szerződésileg biztosíttatlak; mert az alagcsövek házi kezelésben gyártattak. A talajjavítások fellendülését kezdetben — főleg az öntözések és lecsapolásoknál — hátráltatta a magyar vízjogi törvény hiánya. Ezen segített a vízjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. megalkotása, mely 1886. évben lépett életbe, mely szabadelvű és közhasznú rendelkezéseivel a további fejlődésre már azért is hathatós befolyással volt, mert a fiatal kultúrmérnöki intézményt is egyidejűleg modernebb alapokra fektették. Ezen törvény beiktatása előtt az ország négy kultúrmérnöki kerületre volt felosztva, mely később nyolc kerületre szaporíttatott s minden kerületi hivatal önállóan működött. Kvassay a talajjavítások és a kultúrmérnökség központi ügyeit intézte és a hivatalok működését irányította. 1884-ben a kultúrmérnökség kebeléből vált ki az Országos Halászati Felügyelőség. mely újabban —• mint a földmivelésügyi minisztérium egyik műszaki ügyosztálya fejt ki közhasznú tevékenységet. Ugyancsak a kultúrmérnöki intézményből fejlődött ki 1890-ben a szintén külön osztállyá alakult Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat, mely néhány évvel ezelőtt a belügyminisztériumba, majd a közmunkaügyi és népjóléti minisztériumba helyeztetett át s ügyköre a városi és községi vízvezetéki és csatornázási műveletekre és az artézi kutakra terjedt ki. A vízjogi törvény életbelépte után 1886. év elején adatott ki: „Az Országos és Kerületi m. kir. Kultúrmérnöki Hivatal Szervezete" című földmivelésügyi miniszteri rendelet, mely ugyan az országot még mindig nyolc kerületi hivatalra osztja, de már előre veti árnyékát a hivatalok szaporításának szükségessége is. mert itt már 28 alkerületről tétetik említés. Jelezni kívánjuk, hogy a hivatalok száma már 1909-ben elérte a 19-et, mely azután Trianonig meg is maradt. A szervezeti szabályzat részletesen megállapítja az országos és kerületi hivatalok ügyrendjét és hatáskörét. Belőle csak azt tartjuk szükségesnek e helyen 3
