Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - II. Rozsnyay Károly: A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40 éves működésének eredményei az 1879-1918. években

34 felemlíteni, hogy az és a vonatkozó jogszabályok a kultúrmérnöki hivatalokra oly sok hatósági szakértői és közigazgatási teendőt róttak, amik a kultúrmérnöki intézményt annyira igénybe vettték és veszik, hogy ennek következtében azt fejleszteni kellett', nehogy eredeti rendeltetésétől elvonja a kultúrmérnököket. Ez a fejlesztés meg is történt és a törvény és a rendeletek életbeléptetése óta kettős feladatot teljesít a kultúrmérnökség, mert nemcsak műszaki, hanem a sokoldalú közgazdasági adminisztratív teendőket is ellátja. Ennek részletes ismertetése kívül esik a jelen dolgozat keretén, azt azonban mégis kétséggel megállapíthatjuk, hogy mindkét feladatának derekasan megfelelt és megfelel. A műszaki talajjavítási ismereteket Kvassay „Mezőgazdasági vízműtan" című művéből, külföldi szakkönyvekből és külföldi tanulmányutakból -— melyekre különös gond fordíttatott —, a gazdasági szakismereteket a magyaróvári m. kir. gazdasági akadémián egy kötelező szakvizsga letételével szerzi meg a kultúrmérnök, míg a jogi, közigazgatási és közgazdasági ismereteket a gyakorlati életben és önképzés útján. Nagy feladat hárul még a kultúrmérnöki intézményre azzal is, hogy a hivatkozott törvény alapján alakult s immár 135-re emelkedett vízhasználati társulatok adminisztratív és főleg műszaki teendőit és azoknak működését mint miniszteri megbízott ellenőrzi. Nemkülönben az 1890. évi I. t.-c. rendelkezései alapján résztvesz a vasútakat és közutakat engedélyező közigazgatási bejárásokon, a földmivelésügyi miniszter gondozására bízott vízügyi érdekek képviseletében, és mint előadó esetről-esetre tagja a törvényhatósági és közigazgatási bizottságoknak is másodfokú hatósági engedélyezési ügyekben, továbbá a törvényhatósági vizikönyvek vezetését és a viziokirattárak mikénti kezelését nemcsak a hatáskörébe utalt módon ellenőrzi, hanem az ezekkel járó sokoldalú teendők is őket terhelik. Résztvesznek még a szintén nagyjelentőségű tagosítási eljárásoknál is. A kultúrmérnöki hivatalok szaporítása és a sokoldalú teendők ellátása szükségessé tette a központi szervezet kibővítését is kerületi felügyelők intézményével, mely 1891-ben három, később hat kerületi felügyelői állás megszervezésével nyert megoldást. A központi szervezet előbb alkotórésze volt a földmivelésügyi minisztérium kebelében felállított „Országos m. kir. Vízépítési és Talajjavítási Hivatal"-nak, később a „M. kir. Országos Vízépítési Igazgatóság"-nak, mely utóbb a földmivelésügyi minisztérium V/B főosztályává alakult át és mint önálló Kultúrmérnöki osztály V/B. 2. ma is fennáll, vezeti és irányítja a külső hivatalokat, azoknak működését ellenőrzi és harmadfokban hatósági szakértői teendőket is ellát s azonkívül más minisztériumoknak és a m. kir. közigazgatási bíróságnak is ad szakvéleményeket a hozzáutalt ügyekben. Ezen V/B főosztálynak alkotó részei még a folyammérnöki, vízrajzi és halászati ügyosztály. Amidőn az 1885. évi XXIII. t.-cikket az 1913. évi XVIII. törvénycikkel kiegészítette és módosította, a kultúrmérnöki intézmény újabb és még szélesebbkörű feladatok elé került. Mindezek szemléltetésére az alábbi kimutatásban néhány évről bemutatjuk a kultúrmérnökség sokoldalú adminisztratív tevékenységét, melyek közül az 1898., 1912. és 1913. évek normális esztendők voltak, míg az 1914. év részben