Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla

35 alakjából sem lehet a sebesség változásra következtetni. Az ábrabeli sebessegi görbék nem mutatnak egységes alakot. A súrlódási adatok tehát a görbék alakja tekintetében nem adnak támaszpontokat. Valamely 13/9/3 cm tengelyméretű s a 13/9 cm-es ovális oldalán nyugvó jól lecsiszolt és legömbölyített kavics nem okoz a víznek nagyobb ellenállást, mint a beton, különösen pedig akkor, ha a kavics homokba, vagy iszapba van beágyazva. Ha a kavicsot a 13/9 cm-es oldalával élére állítjuk, az vagy duzzaszt, vagy örvénylést okoz, amivel a rétegek párhuzamossága természetesen megszűnik. Ezért a homokkal, vagy iszappal elöntött durvaszemü kavicsból való zátonyok épen olyan simáknak tekintendők, mint a beton, a mohapúpokkal fedett deszka pedig olyan durvának, mint a frissen bedobált durva kavics. Ezzel magyarázható, hogy az általam Frauenburg mellett a Lechen végzett mérés szerint a durva, de jól, rétegezetten elhelyezkedő szemű kaviccsal fedett meder majdnem ideális parabolaalakú volt, ami mellett az egyenlő sebességű rétegek is valamennyien csésze alakot mutattak, amely alakok azonban a széleken való súrlódás folytán mégsem voltak koncentrikusak, illetve egymáshoz hasonlóak. Egészen másként áll a dolog az éles, durva hordalékkal teleszórt vadpatakoknál, amelyeknél a rétegek bizonyos mélységtől lefelé szinte összeszakadnak, hullámosak. Erre a legjobb példát szolgáltatja a pfronteni Ach nevü, szinte első osztályúnak nevezhető vadpatak. Ez a szeszélyes víz egyik szabályozott 5 m széles és 10°/oo esésű szakaszán egészen 35 cm átmérőig terjedő hordalékú volt, amelyben a hordalék vagy be van ágyazva kisebb szemek közé, vagy ilyeneken egyszerűen rajtafekszik és csak magasabb vizeknél jön mozgásba. Egyéb esetekben a nagy hordalékszemek közti hézagokat durva vagy finom kavics tölti ki, amit a nagyvizek azután onnét elsodornak. Ennek folytán időszakosan változó mederalak létesül, amiben nagyobb vizek alkalmával a vízszálak bár egyenletesek, de egyben hullámosak is. Ebben az esetben szinte hajlandók vagyunk arra, hogy olyan lepellel letakartnak gondoljuk a feneket, amelyik alatt különleges, szabálytalan, változó kígyózó mozgás megy végbe, feltéve, hogy közben a hézagok nem töltődtek ki. Legalább is erre a következtetésre kell jutnunk azoknak a mérési eredményeknek alapján, amelyek a vízrétegek hullámos volta mellett mégis egyenletes sebességcsökkenést mutatnak, mint azt a 9. ábra jól láttatja. A tanulmányozott görbék alakiából az látható, hogy egységes függélygörbéről 8. ábra. 9. ábra. 2*