Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla

34 A V sebességeknek a legkisebb négyzetek elméletével való kiegyenlítését mellőztem, mert az ugyanolyan módszer szerint, a legjobb segédeszközökkel és a lehető legnagyobb gonddal keresztülvitt sebességméréseknél már a szárnyak kiegyenlített forgásszámait kapjuk meg, tehát a pontosság tovább nem növelhető. Ha tehát két egymással szomszédos, azonos mélységű görbe mégis eltér egymástól, ennek oka a vízrétegek helyi mozgási formájának változott voltában keresendő. Csak ha azonos körülmények közt, ugyanazon függélyben találunk eltérő alakot, csak akkor lehet szó kiegyenlítésről. Ilyen változó alakra vezethet a helyi mélység és az átfolyó vízmennyiség változása is. A kiegyenlítés tehát elméletileg nem veszi figyelembe a mozgási alapalakok változásának okait. Mesterséges csatornákban már csekély mértékű egyenetlenség is megváltoztatja a vízrétegek párhuzamos voltát, úgyszintén a vízben lebegő testek is torz függélvgörbékre vezetnek. Mindezekért a görbék kiegyenlítése elvetendő. A tanulmányozott mérések arra tanítanak, hogy a fenéken fellépő keresztáramlások, a széleken való súrlódás és az örvénylések folytán még szabályos medrekben sincs meg a vízrétegek párhuzamossága és koncentricitása, akár sima a szelvény feneke, akár pedig durva. Ha a keresztáramlások akár a szelvény felső, akár alsó részében lépnek fel, a sebességi görbék helyett egyeneseket is kaphatunk, amikben esetleg semmi sebességváltozás nincsen. Igazolják ezt a szász Saale-n, a Lechen Rain-nál, a Majnán Unnersdorfnál, továbbá tutajáteresztőkön ós surrantókon végezett mérések. Ha tehát szabályos medrekben is vannak alakváltozások, nyilvánvaló, hogy a sebességi görbék alakja annál kevésbé lehet állandó a szabálytalanul változó alakú és esésű medrekben. Erre kitűnő példa az Isarnak Plattlingnél megmért 616 m hosszú szakasza, ahol az esés 0'28—-2-35%o, a fenékmélység Г8—2'3 m, a függélyek görbéi által bezárt terület 17—4T4 m

2 között változik. A fenék fölött 0'5 m magasságban levő vízrétegek alakja a hosszszelvényben jól simul a fenék alakjához, a fölötte levők pedig emelkednek és sülyednek, feljutnak a vízszínig, néha szinte egymáshoz gördülnek, így azután valóságos példája áll elő az egyszerű és összetett alakú görbeféleségeknek, amik hol elnyúlnak, hol lassan sülyednek, máskor ismét összezsugorodnak, mint azt a 7. ábra mutatja. A vízszálak a felszínt tompa- és hegyesszög alatt érik, a felszínre bukkannak, majd ismét a mélységbe vonulnak, aminek folytán, mint a Rajnán Koblenznél (8. ábra) a keresztszelvényben is valóságos magok képződnek. Az előbbi példa tanúsága szerint még az egyenlő mélységű helyek görbéinek 7. ábra.