Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla
27 Alkalmazzuk a továbbiakban a következő jelzéseket: Vo — a sebesség a felszínen. Vogvmx— a tényleg megmért legnagyobb felületi sebesség. Voma.r — a simuló test megalapítandó legnagyobb felületi sebessége. Vom — a felszíni középsebesség. Vor — a felületi sebesség a meder szélein. v m = a keresztszelvény középsebessége. v' m — valamely függély középsebessége. v., = a fenéksebesség. E jelzések mellett az első alapalaknál V Vo Vogmax Vom V m Vm Vs ami mellett adott esetben még v = tv. Ugyanekkor a -- viszonyszám állandó. t Ha még a következő jelzéseket alkalmazzuk: az egész mederre Vom !) «о — Vomax és minden függélvre , V m 2) 1 ~~ V 0 akkor ennek a két értéknek a nagysága az egység és így jellemzője az ilyen ideális csúszó vízmennyiséget képviselő testnek, illetve prizmának. Ha sík feneket végtelen nagy sugarú henger köpenyének tekintjük, s annak átmérőjét bizonyos mértékig fokozatosan csökkentjük, akkor a meder alakja körhenger lesz. Az ebben való mozgás a mederfenék korábbi tulajdonságának megmaradása mellett második alapcdakTcént tekinthető. A csőben a víz koncentrikus rétegekben a maga egészében mozog a v sebességgel és pedig ismét anélkül, hogy a vízszálak egymástól különválnának. A mozgás tehát hasonlatos valamely erősen összesodort papírtekercséhez, amit egy tokból húzunk ki. A korábbi eset vízmélységeit itten az r hengersugár helyettesíti. A folyás irányába eső, a henger tengelyével párhuzamos függélyes metszetek közül a tengelyen átmenő a legnagyobb, míg a többiek fokozatosan nullig csökkennek. A henger vízszintes átmérőjével és a tengellyel párhuzamos síkok által való metszetekben a cső megtöltésének csökkenésével a vízszín szélessége nullról 2rig növekedik, majd ismét csökkenik és a fenéknél ismét nulla értéket vesz fel. Ha tehát az ilyen szelvényben t SE r, akkor Wc2r, ha pedig t~2r, akkor W — 2r. Ebből az egész általános megállapításból már kitűnik, hogy a most említett esetben két egymástól teljesen különböző mozgási módról van szó, s hogy a teljesen telt csőben való mozgás a mi szempontunkból nem vehető figyelembe, hanem csak az olyan eset, amikor a vízszínszélesség változatlanul maradása mellett a vízmélység állandó, vagy pedig csökkenő értékű. Minden egyéb, amire ez nem áll, különleges eset (mint pl. a telten folyó cső, vagy a tengelyen felül emelkedő vízszínű hengercsövek, tojás és tárnaszelvények esete), valamint az olyan medrekben fellépő mozgások esete is, amiket mesterséges beavatkozások megrontottak. Mivel pedig sima, súrlódásmentes felületek nincsenek, kérdés, milyen átalakulás szen/ed a mozgás a meder különbözőségéhez képest.
