Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla

28 <•) Az ideális mozgás megváltozása súrlódási ellenállások folytán. Épen úgy, mint a levegőben való szabadesés és hajítás különbözik a légüres térben valótól, változik a víz mozgásának alakja a természetes és mesterséges vízfolyásokban is a súrlódási ellenállások folytán. Ha e tekintetben elméleti alapon kívánnánk szabályokat felállítani, mindenekelőtt a normálmeder fogalmát kellene megállapítanunk és pedig annak nagyságát, anyagának milyenségét, esését, a sodor tengelyének irányát, a szelvény vízmélységét és vízmennyiségét, ami bizonyára igen nagy nehe'zségekkel járna. Az elmélet eddig mindig a természetes, nem egyenletes folyású medrek jelenségeit használta fel a mozgási törvények levezetésére, vagyis már megváltozott jelenségebet. Ha az első alaplakból, oldalról nem határolt, egyenletes milyenségű mederből indulunk ki, akkor a fenéksurlódás korlátozó hatása vagy az egész vízmennyiségre, vagy pedig csak annak egy részére terjed ki, ami mellett a vízszálak párhuzamossága nem változik, az egyenlő mélységű vízszálak egyenlő sebességűek maradnak. (Izotachok.) A mozgásnak ez az alakja emlékeztet egy olyan papírcsomag egyes íveinek mozgására, aminél az egyes ívek egymástól elválva csúsznak, a mélyebben fekvő lassabban halad a fölötte levőnél, a legalsó pedig egyáltalában nem, vagy pedig csak lassan halad előre. Ebben az esetben semmi okunk nincs arra, hogy a legnagyobb sebességű réteget a felszínen keressük. Az bizonyára a víz színében van. 1. ábra. Minden függélyes hosszmetszet metszi a vízszínnel párhuzamos izotachokat és minden függólyben minden meghatározott és egyenlő sebességcsökkenésnek lefelé mindinkább kisebbedő izotach távolság felel meg. Ezt az 1. ábra szembetűnően mutatja. Mivel a most tárgyalt súrlódás melletti mozgásnál az egyező sebességű vízrétegek, vagyis az izotachok párhuzamossága nem változik, egyetlen alsóbb réteg sem juthat a felszínre, tehát a felszíni sebesség állandó marad, vagyis V

0 = Vomax — Const és állandó marad az egyes függélyekben az is minden arra való tekintet nélkül, hogy a sebességváltozás milyen törvényt követ. Emellett az egyes függélyek sebességi görbéi által határolt területek egybevágóak, akár van fenéksebesség, akár nincsen. Ennek megfelelően a másodpercenkénti vízmennyiségnek a folyás irányába eső metszete, vagy valamely ismeretlen szabályt követő görbe által határolt hengerszelet, л agy pedig ilyennek és egy hasábnak összetétele, mint azt a 2. ábra mutatja. Az állandó v

0 = v felületi sebességnek ismét 2. ábra.