Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

20 A kicsire apadt tábor nem tudta diadalra vinni a zászlót. A nemzet nagy tömegei, sőt azok a rétegek is cserben hagyták, amelyek érdekében küzdött s amelyek léte elsősorban állott kockán. A diadalmas nemzetköziség a menkantilizmus akadály nélkül folytathatta a dechristianizálást. Agráriusnak lenni szégyenletes lett és fekete reakciót jelentett. Az ipar és kereskedelem, tehát a kisebbség érdekeinek ápolása lett a jelszó. A nemzeti és keresztény érzéseken úrrá lett az internacionálizmus, valóra vált a Marx-féle axióma, a vallás magánüggyé sülyedt, amellyel törődni nem illett jó ízlésű és igazán haladó magyarnak. Aztán elértünk 1918. október 31-éig, mert régi erkölcs, spártai férfikar nem védett többé s a kevély tölgy erős gyökereit — Berzsenyivel szólva — benne termett férgek őrlék meg, bizonyságul annak, hogy a nép ha szabad, de erényei nincsenek, rút törpe, gigászi karddal. (Gróf Teleki Lászlóhoz 1812-ben.) Károlyi Mihály gróf, kit a bízó optimizmus egykor az OMGE elnöki székébe ültetelt, nem állta soká a bilincseket, melyeket e méltósága rakott rá és herostratesi dicsőségről álmodozva menekült innen, hogy a nemzeti nagyság építője helyett a magyar kereszténység sírásója legyen. Akaratlanul, de mégis a nemzeti ébredés felidézője lett. Kinyitotta azokat a szemeket vérrel és pusztulással, amelyeket nekünk felnyitni nem sikerült. Legyőzetve győznünk kell mégis. Huszonöt év előtti ábrándjaink valóra válnak és ma mindenki abban látja a menekülést, mi több, mint egy negyedszázad óta evangéliumunk volt. De a hűek közt is a leghűbbek egyike, Kvassay Jenő, ezt az elégtételt, ezt az ébredést nem érhette meg. 1919. júniusában, tehát a vörös uralom napjaiban hunyt el s még a végső tiszteletet is csak kevesen adhatták meg neki. Emléke azonban élni fog közöttünk. Nem feledjük szerény, rokonszenves egyéniségét. Nem lankadó munkásságának alkotásai őrizni fogják emlékét a késő nemzedékek előtt is. Eletének vezető gondolata azonos Széchenyi Istvánéval. Becsületesen szerzett, saját erőnkkel kivívott gazdasági jóléten alapuló fennköltebb nemzeti törekvések. Jellemében kifogástalan, hagyományaihoz ragaszkodó nép, mely a Bentham-féle elvre támaszkodva, elsősorban a nemzet legszámosabb tagból álló osztályát igyekszik emelni, legrégibb és legfontosabb foglalkozási ágát jövedelmesebbé tenni. De nemcsak a gazdasági értékek szaporítására vet súlyt. Tudatában van az erkölcsi rúgók jelentőségének is. A lecsapolt területek nemcsak a mezőgazdasági termelés szempontjából többet érők, hanem egészségesebb nemzedékek bölcsői is. A magyar pénzen, magyar szaktudással szabályozott és hajózhatóvá tett királyi Duna nemzeti dicsőség és elismerést követel azoktól a nemzetektől is, melyeknek szolgálatot tettünk vele. Kvassayt tisztán gazdasági eredmények nem elégítik ki. Azokat fennköltebb célok, a nemzeti emelkedés szolgálatába igyekezett állítani, de ezt el sem tudta képzelni erkölcsi rúgók nélkül. Fájdalommal látta, hogy ezek nem voltak elég erősek az összeomlás elhárítására. Minden hatalmat az állam kezébe téve, mikor az állami szerkezet összedűlt, védtelen tehetetlenséggel fogadtuk a reánk hulló csapásokat. 1884. után, sőt 1867. óta is, minden összejátszott, mi alkalmas lehet arra, hogy a vezetésre hivatott agrárrétegek széthulljanak. Nem tudtak igazán törődni sem egyéni, sem oszlályérdekekkel. Ők, akiknek vezetni kellett volna, idegen