Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

21 vezetés alá kerültek. Politikai harcokra likvidálták az ősi örökséget s a parlamentben siettek oly törvényeket megszavazni, melyek csak gyorsították a merkantil-indusztriális rétegek erőrekapását. Ennek keserű eredménye lett a gyáripar sarkában kifejlett bolsevizmus és diktatúra. Ahelyett, hogy öntudatra ébredve, szervezkedve kezelték volna a hatalmat, elvesztették hivatásuk tudatát. A nemzeti érdekek istápolása helyett idegen befolyásoknak engedtek tért. Csak így volt lehetséges, hogy a sötét veszedelem óráiban a nemzet vezetők nélkül maradt, könnyű prédáúl a martalócoknak. Ez pecsételte meg a bukást. Ha a 25 év előtti kísérlet, melyet Kvassay Jenő indított, a művelt, dolgozni tudó és erre hajlandó hazafias rétegek egyesítése sikerül, nemzetünknek egykor büszke géniusza nem hajt fejet hazátlan és lelkiismeret nélkül való kalandoroknak, épen maradnak a nemzet erkölcsi tőkéi és féltett hagyományai. Másként történt. Ez azonban mitsem von le annak a férfiúnak érdeméből, aki ezt előre látta s azt, mi módjában volt, igyekezett megtenni a bukás megelőzésére. A nemzet emléket fog állítani Kvassay Jenőnek azokból a fillérekből, mit barátai és tisztelői összegyűjtenek. De ez emléken túl kívánnám és remélem is, hogy mindennél inkább ki fogja emelni alakját s meg fogja őrizni és védeni emlékét, ha amint ő tette, a munka megbecsülése, a nemes ideálok iránti lelkesülés uralkodóvá tétele, a szervezkedés művészetének eltanulása és okos felhasználása révén a nemzet megteremti magának azt az alapot, melyen biztosan és büszkén fog nyugodni jövője, dacolva akár ezer év új viharaival is. Ha a visszahódított ősi haza határai között, a szenvedések tüzében megtisztúlt, a csapások által megacélozott, a szabadsággal élni tudó nemzedékek nemcsak vallani, hanem követni is fogják azokat az elveket, melyeket ő magára nézve elfogadott. Ha lépésről-lépésre haladva, a gátakat és akadályokat a gazdasági és erkölcsi világban legyőzve, szállunk feljebb és feljebb, felemelve a magyart azokba a tisztább régiókba, hol a nagy és vezető nemzetek találkoznak. Per aspera ad astra, mert a nemzetek megújúlása vért, szenvedéseket és önfeláldozást követel és csak úgy érhető el, ha az egyes saját érdekét alárendeli a nemzetének.