Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő emlékezete

l) V Meg kelleti teremteni a szervezetet, megnyerni a közvéleménynek s vezető köröknek bizalmát és rokonszenvét. Nevelni munkatársakat, elhárítani a haladás gátjait, megtörni a közönyt s az újításokkal szemben mindig mutatkozó ellenérzést. Ütat törni annak a meggyőződésnek, hogy ez a munka, mely a nemzeti termelést részben új alapokra volt hivatva fektetni, nem lehet sikeres maguknak a termelő rétegeknek átformálása, a nemzeti jellem hézagainak kitöltése, a teremtő okos munka megbecsülése nélkül. E meggyőződés által vezetve, látjuk Kvassay Jenőt dolgozni nemcsak mint a közigazgatás emberét, hanem belevegyülni a gazdatársadalmi és irodalmi mozgalmakba is. Babérjainak nem legcsekélyebb részét éppen mint író szerzi meg. 1874-ben írja meg bátor és feltűnést keltő művét a Müegyetem-TŐl. Egy évvel később Vizeink ről bocsát közzé egy füzetet, majd a Hétmüveléssel foglalkozik. Mezőgazdasági vízmütan-ával elnyeri az Akadémia pályadíját. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejt ki a vízjogi törvény — 1885. évi XX111. t.-c. — érdekében és annak létrejötte körül döntő szerepre tesz szert. Közreműködik a halászati törvény megalkotásánál. Kisebb-nagyobb cikkeinek, tanulmányainak, értekezéseinek száma meghaladja a másfélszázat, melyek mind a fenti eszmekörben mozogva, közrehatnak az elmék felvilágosítása és a problémák megoldása körül. Élete utolsó éveiben a dunai kérdés körül fejt ki nagyon nevezetes és külföldön is melegen méltányolt írói tevékenységet. Legutolsó nagyobb koncepciója, tudomásom szerint, a magyar vízierőknek a villanyfejlesztés tekintetében való kihasználására vonatkozó törvényjavaslata volt, mely, azt hiszem, még elő fog kerülni a levéltárak rejtekeiből. Műszaki téren elért sikereit részletesen és szeretettel tárgyalta Udránszky József egykori kiváló munkatársa, miniszteri tanácsos, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet-Ъсп tartott ünnepi gyűlésen. Kiterjeszkedett arra is, mit alkotott és óhajtott teremteni, mint a Balaton kormánybiztosa, nem feledkezvén el annyi év munkájának kedves gyümölcséről: a balatonföldvári telepről sem. Én itt tehát arra szorítkozhatom, hogy bemutassak néhány adatott arról a munkáról, melyet Kvassay Jenő más irányban folytatott s amely sokak előtt erősen ismeretlen. Annak a nagy műnek adatai szerint, amelynek létesítésébe Kvassay Jenő szintén erősen befolyt s amely egy nemrég elhunyt jelesünk fáradozásából látott világot, (Magyar Szent Korona Országainak leírása), szerkesztette lóci Lóczy Lajos, Budapest, 1918.), nincsen oly ország, melyben az ármentesítések oly terjedelemben és oly modern alapokon lennének végrehajtva, mint nálunk, mert az ártól mentett terület 3.8 millió hektár. Ettől még Hollandia eredményei is messze elmaradnak. Az ármentesítések, melyekben Kvassay Jenőnek oly nagy része volt, egy új honfoglalás és ma annál értékesebb e munka, mert nagyobb részében az ország megmaradt vármegyéire esik. Micsoda nemzeti érték az a 855 ezer hektár ma, melyet Kvassay Jenő és kultúrmérnökei javítottak, több mint 47 millió korona költséggel, mit jelent a 23,530 hektárnyi alagcsövezett terület s a 14,700' hektár öntözés! Egész életén át az állam szolgálatában állott ugyan, de soha sem téveszté szem elől azt, hogy az egészségesen fejlődő nemzeti élet, nem lehet el a szabad társadalmi tevékenység, a független polgárok önkéntes munkája nélkül. Innen magyarázható meg az a céltudatos munka és nem lankadó tevékenység, melyet 2