Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - II. Szilágyi Gyula: Elsülyedt vízijárművek kiemelése

10 is inkább, mert azok legnagyobb része magyar, osztrák és német tulajdon volt. Ebben buzgón segédkezett nekik a bolgár tüzérség, amely a románokat támadván, addig lőtt a túlsó parton álló hajókra, amíg a járműnek csak egy kis csücske is kilátszott a vízből, holott egyetlen találat is elég lett volna. Román kikötőkben emeltünk ki rostává lőtt hajókat. A románoknak a Vaskapu és Turn-Severin tájékán az volt a törekvésük, hogy a Duna szelvényét elsűlyesztett járművekkel elzárják és a hajózást lehetetlenné tegyék. Ebből a célból a Vaskapu-csatorna fölött egy nagyméretű orosz propellert meglékeltek és a sodorban útnak eresztették azzal a számítással, hogy az valahol a csatornában elsúlyedvén, a Dunának ezen a kényes pontján a hajózással szemben kikerülhetetlen akadályt fog támasztani. Tervük azonban nem sikerült, mert a meglékelt hajót a rohanó ár magával ragadta és az a Vaskapu alatt csak 2 kilométerrel sűlyedt el, szerencsénkre, mert a Vaskapuban a hajó kiemelése vagy robbantása a nagy vízsebesség miatt roppant nehézséggel járt volna. Több eredményt értek el Turn-Severin alatt a Simiani-szigetnél, ahol a Duna jobb ágát egymás mellé súlyesztett mindenféle jármüvei annyira elzárták, hogy a visszaduzzasztott víz a Simiani-sziget jobb oldalán kimosást is kezdett. A Duna balága csak magasabb vízállásnál volt hajózható, így tehát a hajózás megakadályozására irányuló céljukat elérték volna, azonban még 1917. év márciusában sikerült a Duna jobb ágának a Simiani-sziget felőli részén robbantással két uszályt eltávolítanunk és ezáltal 40 m. szélességű mederrészt szabaddá tennünk. Elsűlyesztett járművek főleg kikötő és telelő helyeken voltak nagy számban, a Belgrád és Braila között elsűlyesztett járművek száma meghaladta a hatszázat. Sajnos, közeli adatokkal nem szolgálhatok, mert feljegyzéseim és adataim, amelyeket éppen azzal a célzattal készítettem és gyűjtöttem, hogy azokat valamilyen formában nyilvánosságra hozzam, a nagy összeomlás idején egyéb felszereléseimmel együtt elvesztek és így értekezésemet csak emlékezetből merítem. Az elsűlyesztett járművek között volt a M. F. T. R-nak és a D. G. T.-nak sok gőzöse és nagyszámú uszálya, de képviselve volt azok között úgyszólván minden hajóstársaság és hajótulajdonos, akiknek Dunán járó hajóik voltak. Volt köztük román, görög, orosz hajó és akadt köztük néhány olyan csavargőzös és uszály is, amelyek a Fekete-tenger partmelléki hajózását szolgálták. Hadvezetőségünk szem előtt tartva egyrészt a hajóút és kikötők szabaddá tételét, másfelől az elsűlyedt járművek veszendőbe menő óriási értékét és az elsűlyedt hajótér pótolhatatlan volta folytán a vízi szállítási eszközök hiányából származó és a hadiérdeket is súlyosan érintő kárt, mindjárt a román csapatoknak a Duna mellől való visszaszorítása után, 1916. év december havában hozzálátott egy hajóemelő alakulat megszervezéséhez, amelynek tisztjeit és legénységét a monarchia összes utászcsapataitól vezényelte, a nyers munkaerőt pedig válogatott orosz, később olasz hadi foglyok szolgáltatták. A legénység tekintélyes része magyar csapatokból került ki, de a hajóemelő alakulat teljes kifejlődésének stádiumában odavezényelt 24 tiszt közül csak öten voltunk magyarok. A 24 tiszt közül 4 volt tényleges, a többi tartalékos és foglalkozásukra nézve kivétel nélkül mind mérnökök. A német hadvezetőségnek is működött az Aldunán egy ú. n. Schiffsbergedetachementja, amely a mi hajóemelő alakulatunkhoz viszonyítva, szűkebb keretben dolgozott.