Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - II. Szilágyi Gyula: Elsülyedt vízijárművek kiemelése

11 A hajóemelőalakulat parancsnoksága rendszeres programmal látott a munkához. Az 1916 17-i tél folyamán az összes elsúlyedt járművekről jegyzéket készített, amelyben a hajók fekvésének körülményei fel voltak jegyezve, lehetőleg minden tárgynál feltüntetve, hogy milyen vízállásnál volna legelőnyösebben emelhető. Még a tél folyamán két darab uszályokra szerelt emelő szerkezetet, ú. n. Hebegliedet állított össze, amelyet magyarosan, a balatoni halászatnál használatos elnevezés alapján, emelőbokornak nevezek el. Majd az ezekkel szerzett tapasztalatok alapján még további négy emelőbokrot épített össze és felállított hat emelő csoportot, amelyek mindenikének felszereléséhez egy emelőbokor tartozott. Kis vízállás idején a szükséghez képest szivattyúzó különítményeket küldött ki meghatározott programmal. Orsován nagyszabású anyagraktárt létesített, ahonnan az emelőcsoportok a pótlásokat kapták és ahol a megsérült emelő-bokrok javítása is történt. A hajóemelő alakulat tervszerűen először a hajóutat tette szabaddá és a kikötők rakodó területein elsűlyedt járműveket emelte ki, majd a könnyen emelhető és értékes tárgyak kerültek sorra. Ily módon nem egész két év leforgása alatt több mint 160 járművet emelt ki és üzemének teljes kifejlettségében volt akkor, amikor az összeomlás bekövetkezett. Ennek a nagyszabású munkának voltam én is egyik csoportvezetője és az ott tapasztaltak alapján a folyami hajóemelésnek módjait és elveit változatosan a következőkben ismertetem: 1. Hajóemelés kiszivattyúzással és pedig a) közvetlen kiszivattyúzással ; b) lezáró aknákkal és bárkákkal ; c) körülszádfalazással. 2. Hajóemelés partra kihúzással. 3. Az elsűlyedt hajótest felemelése aláhúzott láncokkal és pedig a) két hajótestre szerelt gerendatartókkal, emelő-bokor; b) cölöpökön nyugvó gerendatartókkal; c) egyik oldalon fix, másik oldalon úszó alátámasztású tartókkal; d) vízzel terhelt uszályokkal fokozatos vagy lépcsős kiemelés. 4. Robbantás, amely tulajdonképen nem emelés, hanem hajó-eltávolítási mód. 1. a) A közvetlen kiszivattyúzással való emelés a hajóemelő módok legegyszerűbbike. Csak olyan, sekély vízben elsúlyedt járműnél alkalmazható, amelynek fedélzete valamely vízállásnál a felszín fölé kerül. Az Aldunán az ilyen fekvésű járműnél első teendő volt a hajó sérüléseinek felkeresése búvár segítségével; lia az elsűlyedés körülményei ismeretesek, ez a munkát lényegesen egyszerűsíti. A hajó sérülése rendszerint gránát- vagy srapnellszilánk átütése volt vagy közvetlen robbantás. A hajók sérülései szakadozott szélűek és sokszor nagy méretűek voltak, a roncsok kifelé vagy befelé görbültek aszerint, amint az átütés belülről vagy kívülről történt. A lékek feltalálása után azoknak gondos tömítése volt végrehajtandó, ez legtöbbször kívülről, nemezzel vagy rongygyal körülcsavart fadugóval történt vagy csavarral rászorított körülpárnázott falemezzel; sok esetben — ha ez egyáltalán keresztülvihető — kellő eredmény érhető el a hajótest körül fogott és rászorított vitorlavászonnal is, amelyet a szivattyúzás megindítása után a külső víznyomás a lékre rátapaszt. Nehezen zárhatók el a liajó fenekén támadt lékek, amelyeknek helye csak szivattyúzás közben a hajótérben megfigyelt vízmozgás nyomán fedez-