Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - I. Rohringer Sándor: Vízgazdasági politikánk

5 elő, mert az új hatás által kettészelt ártereknek nálunk maradt részeit nem helyezhetjük a trianoni szerződés paragrafusainak védelme alá, hanem azoknak védelméről s a belvizek levezetéséről külön önállóan kell gondoskodnunk. E röviden vázolt képből láthatjuk, hogy azok a feladatok, amelyek NagyMagyarország vízgazdasági politikájában előtérben állottak, ma már nem képezhetik •elsőrendű gazdasági érdekünket és nem nyújthatnak elegendő teret egy aktuális vízgazdasági politika számára, ellenben nem lehet kétség afelett, hogy mai állami életünk bázisának a magyar földnek termöbbé tétele és a kárt okozó vizeknek ilyen célú rendezése, a víznek a földmívelés érdekében messzemenöleg való hasznosítása ma elsőrendű feladatunk s ez kell, hogy mai vízgazdaságunk vezérlő motivuma legyen. — A belvízrendezések, lecsapolások és öntözések teljessé tétéle az a tér, amely mostani helyzetünkben elengedhetlen feltétele termelésünk további fejlődésének. Amidőn Magyarországon árvédelmi és lecsapolási munkálatokkal 6'5 millió kat. hold lett a termelés céljaira biztosítva, csodálkozással halljuk, hogy még mindig sok százezer hold terület szorul lecsapolásra, de ez csak annál inkább bizonyítja azt, hogy Magyarországot valósággal a mocsárból kellett kiemelni s ez a munka még nem teljes s ami pedig hátra van, az most már kétszeresen értékes és sürgős a termelés érdekében. Csak a főbb adatok felsorolására kivánok szorítkozni. Ármentesttö és belvízrendezö társulat van: a Duna völgyén 18, amelyek közül a belvízrendezés 2 társulatnál megvan, hiányzik 2 társulatnál mintegy 120,000 kat. holdon, részben van meg és fejlesztendő 14 társulatnál; a Tisza völgyén van 29 árvíz- és belvízrendező társulat, ezek közül a belvízrendezés teljes 1 társulatnál, egészen hiányzik 1 társulatnál 358,000 holdon, fejlesztendő 27 társulatnál. Lecsapoló társulat van 48, kevés kivétellel valamennyinél fejlesztendő a lecsapolás, a legnagyobb a pestvármegyei Dunavölgy-lecsapoló és öntöző társulat 123,000 kat. holddal, amely nagy financiális nehézséggel küzd, 1922. év őszén vette fel újra az 1922. évi XXV. t.-c. alapján a háború alatt megkezdett munkálatait. Teljesen lecsapolatlan nagyobb területek az előbb említetteken kívül : a Kecskeméttől Szegedig terjedő lecsapolandó terület 150,000 k. hold a borsodi nyilt ártér. 60—70,000 « « a Zagyva- és Tarna-érdekeltség 20,000 « « a Kis-Balaton. 16,000 « « Ha egy Budapesttől Szolnokig húzott vonaltól délre a Duna—Tisza közén az ország mostani déli határáig terjedő területet vizsgáljuk, úgy itt a lecsapolandó terület jóval több 300.000 kat. holdnál, melynek túlnyomó része — sajnos — az ország első vármegyéjére, Pest vármegyére esik. Mindent összevéve, kereken 1 millió kat. holdat tesz ki az a terület, amely részint hiányos lecsapolás, részint a lecsapolás teljes hiánya folytán termőképességében korlátolt és bizonytalan s amelyet a többtermelés érdekében feltétlenül is észszerűen meg kell javítani. Idejét múlt már az a felfogás, amely a vízkárok elleni védelmet, a talaj termőképességének fokozását kizárólag a birtokos akaratától tette függővé, másrészt pedig a víz felhasználásánál a magánérdeket csaknem korlátlanul engedte érvényesülni.