Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
2. füzet - I. Rohringer Sándor: Vízgazdasági politikánk
Vízgazdasági politikánk. Irta : Rohringer Sándor. Amidőn a magyar vízgazdasági politikáról szólunk, kevesen gondolnak arra, liogy ez egyszerű, talán hétköznapi kifejezéshez Magyarország gazdasági újjászületésének legfontosabb tényei fűződnek. — A vízgazdaság terén szolgáltatta a magyar faj kultúrértékének legfényesebb bizonyítékait, mert sem a fegyveres honfoglalás, sem más történelmi tény nem oly meggyőző bizonyítékai a magyar faj fölényének, kultúrképességének s az ezer év óta birtokolt területhez való jogának, mint az a nagy munka, mely a Kárpátok övezte Duna—Tisza-medencében 6-5 millió kat. hold vízjárta területen ármentesítések és lecsapolások segélyével virágzó kultúrát tudott teremteni. Az ősi hazájából nyugat felé szorított magyarságnak ezer év előtti települési helye — kevés kivétellel — őserdő és mocsár volt, az állandó letelepülést a Duna és Tisza s ezek mellékfolyóinak áradása, a sok mocsár s ezek nyomán keletkezett ragályos betegségek, a közlekedésnek lehetetlen volta igen megnehezítették, a népszaporodást hátrányosan befolyásolták, a föld mívelésének fejlődését lehetetlenné tették. Amidőn a nyugaton a technika fejlődésével párhuzamosan a közgazdasági élet is nagy fellendülésnek indult, gróf Széchenyi István volt az a Gondviselés által küldött férfiú, aki meglátta azt, hogy a magyar nép gazdasági haladásának, fejlődésképességének legfőbb akadálya a magyar föld mívelésének bizonytalan volta s ő indította meg azt a páratlan, Európában sehol fel nem található méretű vízszabályozási munkát, amely a magyarságnak az utolsó órában új s állandó otthont, új talajt adott, elragadva azt a nagy folyók hatalmából, eltüntetve a mocsarakat és az azokkal járó ragályokat, óriási területet juttatva a magyar s közvetve az európai termelésnek. — Ezek a tények egy nagyszabású vízgazdasági politikában gyökereztek, amely gróf Széchenyi István nagy terveinek legnagyobbika volt, aki 1846-ban Pesten az általa szervezett Tiszavölgyi Társulat alakuló közgyűlésén már oly alapon szervezte meg a társulatot, hogy az az egész Tiszavölgy összes vízi kérdéseit félölelve, a Tiszának s a vele közvetlen kapcsolatban álló folyóknak rendezését, mocsarak lecsapolását és az egész Tisza-völgy vízrendszerének bárminemű hasznosítását tűzte ki célul, tehát megvetette egy rendszeres, nagyszabású vízgazdasági politikának alapját. — Ennek a nagy gondolatnak eredménye volt Magyarország gazdasági megmentése és egyúttal fejlődése. A gróf Széchenyi István által megjelölt irányban haladt a szabadságharc után hol kisebb, hol nagyobb erővel a munka, míg ismét évtizedek múlva új apostola akadt a magyar vízgazdasági politikának Kvassay Jenőben, aki a rohamosan fejlődő kisgazdaság követelményeihez alkalmazkodva, új célkitűzésekkel gazdagította a gróf Széchenyi István által kezdeményezett vízgazdasági politikát s ezt különösen a mezőgazdasági érdekű, műszaki talajjavításokkal bővítette. A belvízl*
