Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
1. füzet - V. dr. Sabathiel Richárd: Szádfalakból alkotott támfalak számítása
40 Amennyiben a szádfal egynemű talajba veretett és a fal lábánál fenékbiztosítás nem alkalmaztatott, feltehető, hogy a fal alsó megtámasztásához szükséges ellenállások a fenéktől lefelé lineárisán növekednek; eredőjük tehát a bevert hossz alsó harmadában működik. Ezzel szemben a megtámasztást kedvezőbbé tehetjük bizonyos fenékbiztosítások révén mint például cementbepréseléssel, vagy kőhányással. Ez esetben a megtámasztás eredője feljebb kerül, miáltal a szádfal hajlító nyomatéka kisebbedik. A megtámasztás még kedvezőbb akkor, ha a szádfal lábához fenékbetonréteg csatlakozik. Itt a kihorgonyzott szádfalaknak olyan eseteit fogjuk tárgyalni, amidőn a szádfalak minden külön biztosítás nélkül az egynemű altalajba veretnek oly mélyen, hogy a passiv földnyomás és a kihorgonyzás a szükséges és elegendő állékonyságot biztosítsák a föld nyomása ellenében. A falak és horgonyzások méretezését is ilyen alapon fogjuk megállapítani. A falra működő földnyomás meghatározásánál a helyi viszonyoknak megfelelő fajsúly és súrlódási szög alapján és némi érdességet feltételezve az előzőkben megállapított [a faktort alkalmazhatjuk. A fal X mélységű pontján a fajlagos földnyomás tehát p = ^yx. A függélyes súrlódó erőt figyelmen kívül hagyhatjuk még pedig abból az okból, mert a támfal állékonyságára és igénybevételeire befolyással úgy sincsen a fal aránylag csekély vastagsága folytán. Feltételezve a legegyszerűbb esetet, amidőn a fal hátlapjára egynemű föld támaszkodik — a 22. kép jelzéseit szem előtt tartva — a fal mint tartó F lineárisán eloszló nyomással van terhelve és a kihorgonyzásnál H koncentrált erővel és a bevert részen В reakcióval van megtámasztva. Az E reakcióról, minthogy legnagyobb értéke csak a passiv földnyomással lehet egyenlő, mindig feltételezhetjük, hogy szintén lineárisán változó. A szádfal alsó pontján fellépő fajlagos nyomások p a = ay (h-\- b) és r a Ebből h + b (h + b)* , F=Pa—= 2 e S R-r b—- 'a 2 Az egyensúlyi állapotnak megfelelően a nyomatéki egyenlőség szerint Fe — Ed 1.) Annak kritériumát, hogy a fal stabil megtámasztással bír, illetve hogy elegendő mélyen van leverve, az képezi, hogy az E reakció erő, mely I.) egyenlet szerint szükséges, kisebb mint a passiv földnyomás ; tehát E<P illetve r a<p'„ hol p'a = ; у Ъ és ô 2 P' = í y -g ; a passiv földnj^omás faktora. Ha tehát adva van a fal h magassága és a kihorgonyzás mélysége a terepszín alatt, akkor a szádfal beverési mélységét b legegyszerűbben próbálgatással állapítjuk meg úgy, hogy az I.) egyenletből az E reakciót határozzuk meg ós
