Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
1. füzet - V. dr. Sabathiel Richárd: Szádfalakból alkotott támfalak számítása
H Ь' — г а ^-bői r„ 1; ha ez az érték p' = çyb passiv földnyomásnál kisebb,úgy b elegendő nagy. Megjegyezzük, hogy a passiv földnyomást bátran teljesen kihasználhatjuk azért, mert a földanyagok alsóbb rétegeiben az ellenálló képesség rendszerint nagyobb mint annak számított értéke. Ha a beverési mélység ily módon meg van állapítva, akkor a falnak mint tartónak másik centrikus reakcióját a horgonyerőt számítjuk ki. A folyóméterenkénti horgonyerő H—F—E II.) A reakciók ismeretével a szádfalra mint tartóra működő nyomatékok meghatározhatók. A 23. képcsoportban feltüntettük a szádfalra működő erők illetve eredők ábráját és a nyomatéki ábrát, abban a legegyszerűbb esetben, amidőn a fal hátlapjára egynemű föld nyomása hat. A terepszíntől mérve bármely x mélységben a föld nyomása p — (a у % — ^pj x egyszerűbben p = xx hol a = (xy vagy « = A fal keresztmetszetére ható eredő a horgonyrúd feletti részben bármely helyen ÍC 2 = a nyomaték ugyanott * M x— a а horgonyrúdnál a 8 ß s A horgonyrúd alatti keresztmetszetekre ж 3 M 2 — а -ß— H (x — a) A maximális nyomaték helye ott van, ahol az eredő zérus, vagyis abban a pontban, mely fölött a földnyomás a horgonyerővel egyenlő; tehát ahol A nyomatéki maximum pedig M ma x = H X^-H(x 0-a) = -H(x 0-a-^.... III.) A kihorgonyzott szádfalak méretezésénél az így számított nyomatéki maximum és a II.) Egyenletből meghatározott H horgonyerő szolgálnak alapúi. A fentebb megállapított számítási eljárás gyakorlati alkalmazásának megvilágítása kedvéért a következőkben néhány példát fogunk kidolgozni. I. Példa. Állapítsuk meg egy 9.00 «г magas kihorgonyzott vasszádfalakból alkotott partfal méreteit illetve igénybevételeit, ha a partfal mögötti anyag egy-
