Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - IV. Sajó Elemér: A budapesti kereskedelmi kikötő munkálatai

2в súgót állítottak fel az érdekelt osztályok képviselőiből. Ennek a bizottságnak azonban mérsékelt hatásköre volt, de az osztályok harmonikusabb és gyorsabb működését biztosította. 1921 februárban pedig az opció körüli ügyek megvitatására szerveztek az érdekelt ministeriumok képviselőiből egy tárcaközi (interministeriális) bizottságot. Ezen a két bizottságon kívül fennállott még a fővárossal közös u. n. véleményező bizottság is. A fentiek teljesen érthetővé teszik, hogy az 1921. év folyamán a helyzet már majdnem tarthatatlanná vált. A kikötő ügyei szétfolytak az állam, a főváros, egy közös, két állami és egy fővárosi kikötőbizottság és még sok osztály és hatóság között. Az érdekeltségek körében nagy nyugtalanságot keltett a kikötő ügyének pangása. Több nagy súlyú testület, így a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és a Kereskedelmi és Iparkamara feliratokkal fordultak a kormányhoz és a zavaros állapotok orvoslására erélyes intézkedést kértek. Ugyanez az óhajtás merült fel az egyéb érdekeltségek körében és a napisajtóban is. A már tűrhetetlen helyzet a kormányt tényleg erélyes intézkedésre indította: az 1921. évi aug. 12-én dr. Zielinski Szilárdot az összes (úgy az állami, mint a fővárosi) kikötőügyekre kiterjedő teljes hatáskörrel kormánybiztossá nevezte ki. Az új kormánybiztos az ő ismert hatalmas energiájával látott neki rendkívül nehéz feladatának. Munkájában odaadással támogatta őt kipróbált képességével helyettese : Maurer Gyula min. tanácsos. A kormánybiztos elsősorban is azonnal kieszközölte, hogy a kikötőópítésre rendelkezésre bocsátott költség havi 1 millió koronáról 3, majd 5 millióra emeltessék fel. Az addig a sok szerv közt teljesen szétfolyt vasúti kérdések gordiusi csomóját néhány hét alatt megoldotta és a kikötő-pályaudvar részére szükséges területet — amelyen nagy katonai raktárak voltak — megszerezte a katonai kincstártól. (Ez az iigy is máiévek sora óta eredménytelenül vajúdott.) Megállapította a háromvágányu vasúti és e mellett egyúttal a közúti gubacsi híd vasszerkezetének terveit és e munkát átadta az állami gépgyárnak. Azonnal elvégeztette a fővárosi (D—E.) partfal mögötti föltöltéseket. Egyáltalában a munkálatok minden részébe pezsgő életet és lendületet vitt belé. Legnehezebb feladata azonban az opció rendkívül bonyolult ügyének a megoldása volt. Itt sikerült keresztülvinnie, hogy az opció az egész kikötőről annak nagydunai oldalára korlátoztassék. Nem sikerülhetett azonban az opciónak teljes megszüntetése, ami pedig az ország érdekében annyira kívánatos lett volna. A francia pénzcsoporttal az 1922 évi februárban egy szerződést kötöttek a helyszínrajzon H. betűvel jelölt vámmentes kikötőmedencének az állam költségén, de egy francia vállalat (a Sclineider-Creusot cég) útján történő megépítésére és 50 éven át való üzemben tartására. Ugyanezen pénzcsoport részvételével megalakítandó üzemi részvénytársaság (a Budapesti vámmentes kikötő r. t.) venné át a petroleumkikötő (G-vel jelölve) kihasználását is. A szerződés alapján az építő és üzemi részvénytársaság megalakítása épen most van folyamatban. * Ezek után tekintsük röviden át a munkálatok jelen állását és pedig északról dél felé haladva.