Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - V. Apró közlemények

60 Miután azonban a belvizek rendesen kora tavasszal még szabadon levezethetők, mielőtt a Tisza magasabb vízállásai beállnak, ez a két periódus csak a legritkább esetben fedi egymást, ennélfogva az ezen idő alatt 27.800,000 m

s-et kitevő belvíztömeg gyűjtése teljes egészében a legritkább esetben fog előfordulni. Végül a Kiskún-Dorozsmától délnyugatra fekvő Sáros-Kancsal, Sziksóstavak és Madaraselővölgyek 4-59 m

s/sec. kitevő belvizei nem lévén már az előbbi főcsatornába bekapcsolhatók, összegyűjtve Röszke mellett a holt Tiszaágba folynak le, ahonnan -f-3-20 Tisza vízállásig szabadon vezethetők le, magasabb vízállásnál, átlag 106 napon át, részben a gyálai holt Tiszaágban raktároztatnak, részben mintegy 3-33 m'/sec. a Szegedi ármentesítő társulat Lúdvári szivattyútelepe által lennének átemelendők, melynek teljesítő képessége, tekintettel arra, hogy az eddig ide lehúzódó belvizek jelentékeny része a középső rendszer főcsatornájához lett csatolva, minden körülmények közt meg fog felelhetni. A levezetendő vízmennyiség számításánál, átlag hektáronkint és másodpercenként O'IO liter lett felvéve, ettől csak a legfelső rendszernél van eltérés, ahol a mellékvölgyek felső homokos részén 0-08 liter látszott elegendőnek, míg ugyanezen völgyek alsó kötöttebb jellegű szakaszain a levezetendő vízmennyiség 014 literrel lett számba véve. Figyelemmel arra, hogy a magyar alföldön, általában a klimatikus viszonyok szélsőségesek, amíg ugyanis kora tavasszal, a káros belvizek nagy mértékben jelentkeznek, addig nyáron a csapadékok hiánya érezteti hatását, nem kívánatos, sőt gazdasági szempontból egyenesen káros a vizek minden felhasználás nélküli elvezetése. A terv számol ezzel a körülménnyel és a modern vízgazdaság követelményeivel, amíg ugyanis tavasszal a káros belvizek lehető gyors levezetéséről gondoskodik, addig ezen időszak elmúltával számos zsilip beépítésével lehetővé válik, a természetes tavakban és medencékben a vizek okszerű gyűjtése, melyek azután részben halgazdaságok táplálására, a kaszálók nedvesítésére, vagy kisebb kerti öntözések berendezésére lennének felhasználhatók és ezenkívül a nagyobb visszatartott vízfelületek állandó elpárolgása mellett kedvezően befolyásolják az ottani klimatikus viszonyokat, nem vonja el felesleges módon az altalajban levő víz igen becses éltető erejét. A cél elérését lényegesen megkönnyíti még azon körülmény, hogy a legfelső rendszer a Szentlászló—Kiskunmajsai összekötő csatorna révén a középső rendszerrel, utóbbi pedig a Matyér segélyével a legalsó rendszerrel összeköttetésben marad, miáltal a vizek szükségszerű irányítása is lehetővé válik, ami úgy a belvizes periódus alatt, valamint a nyári szárazabb időszakban megbecsülhetlen előnnyel jár. A vizek fentvázolt előnyös megoszlása még műszaki és pénzügyi szempontból is nagyfontosságú, amennyiben az algyői híd melletti torkolati, valamint a szegedi Fehértó előtti zsilipek kivételével nagyobb műtárgyak kiépítése elkerülhetővé válik, a csatornák méretei kisebbek, ezek bemetszési mélységei, egyes esetektől eltekintve, általában jelentéktelenek, ami az általában véve homokos altalajban már úgy a kivitel, mint fentartás szempontjából lényeges előnnyel jár és így különösebb műszaki nehézségek sem állanak be. Végül felsoroljuk a tervezet főbb adatait : mindhárom rendszer földmozgósítása 4.260,000 m

3, összköltsége 4.200,000 békebeli koronára van előirányozva, a csatornák hossza mintegy 1200 kilométerre tehető, kiépítendő ezenkívül néhány száz kisebb-