Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
2. füzet - V. Apró közlemények
59 nem vezethetők le, a Belfőcsatorna középső részének belvizeit az úgynevezett Kétérközi szivattyútelep emeli át a Belfőcsatorna alsó szakaszába. Ily módon vált lehetővé az ártér középső részéről a legmélyebben fekvő területekről is a belvizek levezetése. Az ártér legalsó szakaszán, ahol a Belfőcsatorna fenekét nem volt lehetséges a berczeli-zsilip küszöbénél mélyebbre helyezni, a mellékcsatornákat mélyítette a társulat s azok torkolatánál felállított kis szivattyútelepek emelik át a belvizeket a Belfőcsatornába. A belvizeket tehát a Belfőcsatorna középső és alsó szakaszán kétszer kell szivattyúzni, a birtokosság azonban panasz nélkül viseli a szivattyúzás nagy költségeit, mert a nagy költségek fedezetet találnak a dús terméshozamban. Az ismertetett munkálatok közül a társulat az összes új szivattyútelepeket és a Dombrádi magasparti csatornát legnagyobb részben még a háború alatt kiépítette. A román megszállás után első sorban pótolta az árvédelmi készültségében a román megszállás alatt okozott károkat és a mult évben csatornáinak mélyítését nagy erővel folytatta, úgy, hogy a tervbe vett munkálatok 90°/o-át már eddig bevégezte. A társulat a mult évben a fentartási és szivattyúzási költségeken kivül beruházásokra közel 300 millió koronát fordított. Kövessy Győző. Szegedvidéki belvízlevezetés. A Szegedvidéki belvízrendezés több mint négy évtized óta húzódó ügye, a műszaki tervek jóváhagyásával, a megvalósulás stádiumához egy lépéssel közelebb jutott, hátra van ugyan még egy, a mai viszonyok közt nem kevésbbé nehéz kérdésnek megoldása, a társulat megalakítása és az építési tőke beszerzése. A Kecskeméttől—Szegedig terjedő vidéken, összesen 27 községi határban, mintegy 500,000 kat. hold vízgyűjtő területen fellépő káros belvizek levezetése három rendszerben van tervbe véve. A legfelső vidék vizei, melyek Kecskemét—Kiskunhalas, Kiskunmajsa, Kiskunfélegyháza környékéről erednek, a Csongrád—sövényházi ármentesítő társulat által már kiépített, úgynevezett Dongér-csatornában jutnak lefolyáshoz, mely csatorna Csanytelek alatt torkollik a Tiszába, első szakaszú árvédelmi vonalként van kiépítve, úgy hogy a belvizek minden Tiszavízállásnál, nyíltan és akadálytalanul lefolyhatnak. Ez a csatorna felfelé, a Péteri-tavon áthaladva a Szentlászló község feletti Bánó- és Vermes tavakig lenne meghosszabbítva és Kiskunmajsa felé egy összekötő vonallal kiegészítve, miáltal az összes mellékvölgyek mintegy 24'61 m 3/sec. kitevő vizeinek a főcsatornába való bevezetése lehetővé válik. A középső — Kistelek, Kiskundorozsma és Szeged vidékét felölelő — rendszer vizeinek főrepiciense a szegedi Fehér-tó lenne, melyből egy főcsatorna indul ki és az Algyő feletti vasúti hídnál torkollik a Tiszába, míg a Fehértó felett, meghosszabbítva, a mellékvölgyek vizeit mind magába fogadja. E rendszer vizei csak a -)- 6-20 vízállásig vezethetők be szabadon a Tiszába, magasabb vízállásnál a torkolati zsilip lezárása után a 7'66 m 3/'sec. kitevő belvizek a szegedi Fehér-tóban, Matyérben, valamint a mellékvölgyek erre alkalmas medencéiben raktározva lesznek, a legkedvezőtlenebb esetben — mintegy 42 napon át —, ha ugyanis a belvizes időszak a Tisza magasabb vízállásaival összeesik.
